Imreh Bama
Imreh Bama (Angyalos, 1908. jún. 20. – Sepsiszentgyörgy, 1982. márc. 15.): romániai magyar református lelkész, író, helytörténész, néprajzi író. Tanulmányait szülőfalujában és a Székely Mikó Kollégiumban végezte (1926), teológiai tanulmányokat folytatott Kolozsvárt, Bp.-en, Halléban, Königsbergben és Brüsszelben; az utóbbi helyen bölcsészdoktori címet szerzett. 1933-tól ref. lelkipásztor Brassóban, Mezőbándon, majd újra Brassóban. 1974 óta nyugdíjasként Sepsiszentgyörgyön élt. Első írása a marosvásárhelyi Vadászújságban jelent meg (1927), itt s a kolozsvári Ellenzékben közölte elbeszéléseit, vadásztörténeteit, tárcacikkeit. Írásai jelentek meg az Erdélyi Múzeum, a Korunk, A Hét stb. hasábjain. Erdély helyneveinek jeles kutatója volt. Elkészítette Alsórákos falumonográfiáját, ennek földtani és turisztikai része megjelent az Aluta XII-XIII. kötetében (1981). – Irod. Ferenczi Géza-Ferenczi István: A „Kakasborozdák” rejtélyéhez (A Hét, 1982. 19. sz.).
