Irinyi János
Irinyi János (Nagyléta, 1817. máj. 17. – Vértes, 1895. dec. 17.): vegyész, feltaláló, ~ János mezőgazda fia. A bécsi műegy.-en kémiai tanulmányokat folytatott, majd a hohenheimi gazdasági főisk.-t végezte el. 1836-ban bécsi tanárának, Meissnernek egy sikertelen kísérlete nyomán jutott arra az ötletre, hogy a káliumklorátot ólomperoxiddal helyettesítse a foszforos gyufa fejében, s evvel feltalálta a zajtalanul gyúló gyufát. E találmányát Rómer István 60 forintért vásárolta meg. Része volt a reformkor iparfejlesztési mozgalmában. 1840-ben Pesten gyújtógyárat alapított, mely 1848-ig működött. 1848-ban Kossuth Lajos az állami gyárak főfelügyelőjévé nevezte ki, majd 1849-ben a nagyváradi lőporgyárnál és ágyúöntésnél alkalmazta. A szabadságharc bukása után bujdosott, néhány hónapig Pesten az Ujépület foglya volt, később a debreceni István Gőzmalomnál kapott alkalmazást, közben szüleinél Nagylétán kísérletezett. 1868-tól 1872-ig szolgabíró Bihar vm.-ben, majd egy ideig az István Malom ig.-ja. Utána kataszteri biztos, a debreceni cukorgyár és a Tisza Biztosító Társ. ellenőre. A mezőgazdasági gép- és vegytan területein is említésre méltó tevékenységet fejtett ki, először alkalmazta a vetést, szántást és boronálást együttesen végző gépszerelvényt, és eredményesen kísérletezett talajjavítási módszerekkel. Kémiai tárgyú cikkeket írt. – F. m. Über die Theorie der Chemie im allgemeinen und die der Schwefelsäure insbesondere (Berlin, 1838); A vegytan elemei (Nagyvárad, 1847). – Irod. Várnai Sándor: I. (Magy. Chemiai F. 1909.); Peremartoni Nagy Lajos: I. J. (Debreceni Szle, 1933); Nyárády Gábor: A láng fellobban (Bp., 1954); Békés István: I. J. és a biztonsági gyújtó (Élet és Tud. 1961. 34. sz.); Bácskai Vera: I. J. (Élet és Tud. 1967. 25. sz.) – Szi. Gedényi Mihály: Hatvan forint. A gyufa regénye (Bp., 1940).
