Istókovits Kálmán
Istókovits Kálmán (Siklós, 1898. szept. 2. – Bp., 1990. okt. 21.): festő, grafikus. 1919-ben D-Amerikába akart utazni, de Milánóból hazafordult. Szabadisk.-ban kezdte tanulmányait. Zádor Istvántól tanulta a rézkarctechnikát (1920). 1921-ben a pécsi művésztelepen Csók István és Rudnay Gyula figyelt fel a tehetségére, a Képzőművészeti Főisk.-n ők voltak a tanárai. 1925-től Dudits Andorhoz járt falfestészetre. 1925-től vett részt csoportkiállításokon. Első önálló kiállítását 1929-ben rendezte meg a Műcsarnokban. Áll. ösztöndíjjal Rómában a Collegium Hungaricumban képezte tovább magát (1929-30). Hazatérése után csekély megszakításokkal a szolnoki művésztelepen dolgozott (1931-44). Illusztrációival jelent meg Párizsban francia nyelvű kiadásban Arany János Toldi estéje (1937), Herczeg Ferenc Bizánca (1938). Gyűjteményes kiállítása 1938-ben volt az Ernst Múz.-ban és 1948-ban a Szalmási Galériában. 1955-ben, 1957-ben és 1983-ban a Csók Galériában nyílt önálló kiállítása. Rézkarcaiban főleg a biblia ihlette (Bevonulás Jeruzsálembe, Ecce homo, Krisztus beteget gyógyít, Lázár feltámadása, Keresztrefeszítés, Levétel a keresztről). Festészetében a magyar tájat ábrázolta finom színérzékkel (Révfalusi híd, Komlósi bányavidék, Gabonakeresztek Jánoskút, Somogyi falu, Vihar), 1938-ban Baló Ede-díjat kapott. Életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki (1990. jan. 16).- Irod.-ó-a:nekr. (Magy. Nemzet, 1990. nov. 17.).
