Iván-Kovács László
Iván-Kovács László (Debrecen, 1930. aug. 18. – Bp., 1957. dec. 30.): raktáros, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Apja hivatásos törzsőrmesterként szolgált, a II. világháborúban 1944-ben Németo.-ba került. Emiatt ~ t nem vették fel az egy.-re és elhelyezkedési lehetőségeit is erősen korlátozták. Üzemekben dolgozott, mint labdarúgó szerepelt 1956-ig. 1956. okt. 23-án részt vett a Magy. Rádió ostromában az ÁVH-sok ellen, okt. 24-én csatlakozott a Corvin-közi felkelő csoportokhoz, ahol a parancsnokok közé került. A Kilián Laktanya és a Corvin-köziek közötti villongásokban Maléter Pál híve volt. Nov. 1-jén elmozdították parancsnoki beosztásából, a Nemzetőrség Operatív Bizottságába került. A forradalom és szabadságharc megdöntése után a Corvin-közi vezetők a forradalom elárulásával vádolták, halálos ítéletet szabtak ki rá. Nem hagyta el az országot. Maléter Pál kiszabadítására készített tervet, röpiratokat terjesztett, 1957. febr. 23- án egy illegális párt szervezését indította meg, a megtorlások ellen fogalmazott röpiratokat. 1957. márc. 12-én a Kádár-kormány letartóztatta. A népbíróság mind az első, mind a másodfokon kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.– Irod. Pongrátz Gergely: Corvin köz-1956 (Chicago, 1982, Bp., 1992); Pongrátz Gergely: Piszkos lencse a mikroszkópon (Népszabadság, 1992. okt. 16.): Belügyminisztérium Történeti Irattár jegyzőkönyvei, 1957. ápr. 23.; Eörsi László: Sem ellenforradalmár, sem áruló nem volt. I.-K. L. (Népszabadság, 1993 máj. 26.).
