Jáky József
Jáky József (Szeged, 1893. júl. 15. – Hévíz, 1950. szept. 13.): mérnök, talajmechanikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1942, r. 1949), Kossuth-díjas (1948). Oklevelét a bp.-i műegy.-en kapta 1915-ben, ahol tanársegédként, majd 1918-tól adjunktusként működött. 1924-ben a műszaki egy.-en szerzett doktorátust. Talajmechanikai problémákkal 1925-től foglalkozott. 1927-ben Cambridgeben (USA) K. A. Terzaghi, a talajmechanika megteremtője mellett folytatta kutatásait. 1928-ban a bp.-i műegy.-en magántanár, 1933-ban a közlekedés és vasúti tanszéken meghívott előadó, 1939-től ny. r. tanár. Itt szervezte meg 1933-ban a világ egyik első talajmechanikai laboratóriumát. 1941-ben az akkor létesült talajmechanikai tanszék tanárává nevezték ki. Az utak építése terén végzett tudományos és gyakorlati munkája is jelentős. A II. világháborút követő években szakértőként működött közre nagyobb létesítmények (Ferihegyi repülőtér, Földalatti Vasút, Dunai Vasmű stb.) alapozási kérdéseinek megoldásában. – F. m. Talajmechanikai vizsgálatok az útépítésre tekintettel (Magyarország Útügyi Évkve, 1934); Talajmechanika, alapfogalmai és technikai alkalmazásuk (Bp., 1938); Földnyomás (Bp., 1951). – Irod. Kézdi Árpád: J. J. (Acta Technicá, 1950, műveinek teljes bibliográfiája); Mihailich József: Megemlékezés (Akad. Ért. 1950).
