Jámbor Béla
Jámbor Béla (Sopron, 1917. jan. 13. – Bp., 1971. jan. 30.): biokémikus, növényfiziológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1958). A bp.-i műszaki egy. vegyészmérnöki karán szerzett oklevelet (1940). Közgazdasági mérnöki (1941), gazdasági szaktanári (1947) oklevelet is szerzett, közgazdaságtudományi (1946) és műszaki egy.-i (1949) doktorátust nyert. 1948-ig az Orsz. Chemiai Intézet vitamin-, majd paprikaosztályán vegyész, ill. osztályvezető. 1949–50-ben az Agrokémiai Kutató Intézet biokémiai osztályán, majd 1951–52-ben az MTA Elektronmikroszkóp Laboratóriumában tudományos kutató. 1952–64-ben az ELTE növényélettani tanszékén docens, 1955–56-ban tanszékvezető, 1964-től haláláig egy.-i tanár volt. Vitaminkutatással, a növényi nitrogén-anyagcsere vizsgálatával, a citosztatikus anyagok szerkezeti átalakulásával foglalkozott. Polarográfiás módszereket vezetett be és fejlesztett tovább. Főleg a tetrazóliumsók hatását és biológiai felhasználási lehetőségeiket kutatta. Számos közleménye jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. – F. m. Polarográfia (Bp., 1953); Tetrazoliumsalze in der Biologie (Jena, 1960). – Irod. Index Operum, 1943–1959 (bibliográfia, Jena, 1959); Frenyó Vilmos: Zum Andenken an Professor Dr. B. J. (Zeitschrift für Therapie, Berlin, 1973).
