Janáky István
Janáky István (Hódmezővásárhely, 1901. dec. 28. – Bp., 1966. jan. 13.): építész, Ybl-díjas (1953), a modern építészeti törekvések egyik legegyénibb hangú magyar képviselője. Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte 1929-ben. Előbb Árvé Károly, majd Pogány Móric építészek mellett működött. 1937-ben önálló tervezőirodát nyitott. A két világháború között munkái közül a legismertebbek a margitszigeti Palatínus fürdő, melyet Masirevich Györggyel együtt tervezett (1937) és a Könnyűipari Min. (volt Anyag- és Árhivatal) monumentális épülete (1914). Ő építette a hódmezővásárhelyi kultúrpalotát (1948). 1950-től haláláig a Középület Tervező Vállalatnál (KÖZTI) működött. Itt tervezte a Bp.-i Műszaki Egyetem Stoczek utcai épületét Farkasdy Zoltánnal együtt, és fő művét, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem elrendezési terveit és épületeit (1952–1965). Nevéhez fűződik Kecskemét fedett uszodájának terve is (1966). Terveket készített több szállodához (Istanbul, Ankara, tabáni gyógyfürdő és szálló), megvalósult terve a kecskeméti „Aranyhomok” Szálló. Sikeresen vett részt több tervpályázaton. 1953–56 között a budai Vár helyreállításával foglalkozó építészcsoport vezetője volt, de úgy érezte, hogy az ő jellegzetes, korszerű és egyéni építészi kifejezésmódjára nem kényszerítheti rá a történelmi formanyelv megszabott követelményeit, lemondott erről a megbízásról. Fennállásáig tanára, ill. vezetője volt a gyakorló építészek továbbképzését szolgáló mesteriskolának. – Irod. Kisdi Pál: J. I. (Magy. Építőművészet, 1966); Major Máté Emlékezés egy építészre (Kortárs, 1966); Granasztói Pál: Emlékezés J. I.-ra, a nevelőre (Magy. Építőművészet, 1966).
