Jankovich Ferenc
Jankovich Ferenc (Székesfehérvár, 1907. nov. 29. – Bp., 1971. márc. 9.): költő, író, Baumgarten-díjas (1939, 1942), József Attila-díjas (1955), Kossuth-díjas (1956). Gipszöntő és falusi kőműves fia. 1918-tól Sárpentele melletti pusztán élt. A középisk.-t Székesfehérváron végezte, nyaranta apja mellett kőművesinas volt. A bp.-i tudományegy.-en mint Eötvös-kollégista m.-francia szakot hallgatott. Két évet francia állami ösztöndíjjal Párizsban tanult az École Normale Supérieure-ön, tanársegéd volt Aurélien Sauvageot professzor mellett a keleti nyelvek párizsi főisk.-ján; franciául tanított m. nyelvet és irodalmat. Párizsban születtek meg és jelentek meg 1932-ben Kenyérszegés címmel első versei. Hazatérte után két évig a Zeneak. énektanszakán tanult, bár szép basszus hangja alapján operaénekes reménység volt, abbahagyta tanulmányait. Óraadó tanárként működött különböző gimn.-okban, hat évig szerk. a Magyar Dal c. folyóiratot. Az érdi népfőisk.-n irodalmat, történelmet és zenét adott elő; ezekből az órákból született meg az Iránytű a magyar irodalomban c. irodalomtörténeti műve (Bp., 1942). Munkatársa volt a Nyugat, Kelet Népe, Magyar Csillag, Híd c. folyóiratoknak. Második verseskötete, a Barangoló 1937-ben jelent meg. Első regényét a Téli szivárványt 1943-ban adták ki. 1945 után írta a Sej a mi lobogónkat kezdetű népszerű dalát. 1948-ban megjelent Galamb röptében c. verseskötete. Az ötvenes évek elején inkább prózai műveket írt. Ekkor kezdte történelmi regénytrilógiáit. A Csepp a tengerben (Bp., 1956; 2. jav. kiadás Bp., 1970) c. naplója a II. világháború és a náci megszállás kortörténeti dokumentuma. Figyelemre méltóak A bűvös hegy (Bp., 1957) c. kötetben kiadott kis drámai játékai. Fordított Dumas, Molière, Romain Rolland műveiből, különösen sikerült a Nemzeti Színház által előadott Tartuffe m.-ra ültetése. Költészetére jellemző az emberi közvetlenség, a gazdag képzelőerő, a népnyelvből eredő egyéni veretű verselés. Önéletrajzának első része készült el: A magam emberségéből (Bp., 1967). – M. A viharhoz (versek, Bp., 1939); Elégia (versek, Bp., 1941); Téli szivárvány (r., Bp., 1943); Hulló csillagok (történelmi r., Bp., 1951); A tél fiai (történelmi r., Bp., 1953); Huszárok a tengeren (ifj. elb., Bp., 1954); Bűn és bocsánat (r., Bp., 1957); Hídégetés (történelmi r., Bp., 1960); Villő (mese, Bp., 1960); Tavaszidéző (versek, Bp., 1962); A világverő (történelmi r., Bp., 1963); A budai napkirály (történelmi r., Bp., 1965); A fáklya kilobbant (történelmi r., Bp., 1968); Csillagfényben (versek, Bp., 1970); Napkergető (versek, Bp., 1971); Összegyűjtött versek (l. Napkergető 1926–1949. 2. Holdnéző 1950-1971) (Bp., 1972); Tyukodi pajtás (történelmi r., Bp., 1973). – Irod.: Sőtér István: J. F. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Csák Gyula: J. F. (Látógatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1968); Petró András: J. F. (Írók, költők gyermek- és ifjúkora, Bp., 1970); Sauvageot, Aurélien: Tanítványom J. F. (Élet és Irod., 1971. 16. sz.); Fodor József: J. F. (Nagyvilág, 1971. 5. sz.); Simon István: J. F. (Kortárs, 1971. 5. sz.); Cseres Tibor: J. F. (Elveszített és megőrzött képek, Bp., 1978). – Szi. Takáts Gyula versei (Sós forrás, Bp., 1973); Bárdosi Németh János: Csillag és parázs. J. F.-nek (vers, A lángjai, Bp., 1974); Tatay Sándor: Lyuk a tetőn (r., Bp., 1979).
