Jánosi Ferenc
Jánosi Ferenc (Sárospatak, 1916. jan. 13. – Bp., 1968. szept. 2.): református lelkész, tanár, miniszterhelyettes, levéltáros. Sárospatakon szerzett ref. lelkészi oklevelet. Ösztöndíjas a halle-wittenbergi egy. teológiai karán (1937–38). A debreceni tudományegy.-en magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett (1941), magyar irodalomból doktorált, majd a sárospataki gimn. tanára. Katonai szolgálatra hívták be (1943), tábori lelkész-főhadnagyként szovjet hadifogságba esett. Antifasiszta propagandamunkára jelentkezett. A Vörös Hadsereg által kiadott Magyar Újság (1944. szept. – dec., később Új Szó) szerkesztőségében dolgozott. Feleségül vette Nagy Imre lányát Erzsébetet. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány Honvédelmi Min.-nak osztályvezetője, később a népművelési min. első helyettese (1951–54), a Hazafias Népfront Orsz- Tanácsának főtitkára (1954–55), a Petőfi Irodalmi Múz. főig.-ja (1955–57). Az 1956-os forradalom és szabadságharc után letartóztatták és a Nagy Imre-perben elítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. A XIII. kerületben egy közért vállálatnál tervelőadó, 1963-ban a Pest m.-i Levéltárban az országszerte kibontakozó helytörténeti krónikaíró-mozgalom egyik irányítója volt. – M. A magyar állami levéltárak fondjegyzéke III., Nógrád megyei Levéltár (Romhányi Emillel és Ladányi Erzsébettel, Bp., 1970). – Irod. Lakatos Ernő: J. F. (Levéltári Szle, 1968. 2. sz.); Ember Judit: Menedékjog. 1956. (Bp., 1989); In memoriam Nagy Imre (vál., szerk. és a bevezető szöveget írta Tóbiás Áron (Bp., 1989).
