Jausz Béla
Jausz Béla (Sopron, 1895. febr. 15. – Bp., 1974. nov. 7.): neveléstörténész, egyetemi tanár, a neveléstudományok kandidátusa (1961). A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán Eötvös-kollégistaként végzett tanulmányok után a debreceni tudományegy.-en középisk. tanári (1920) és bölcsészdoktori oklevelet (1925) szerzett. Középisk. tanár Kisújszálláson (1919-35), gyakorlógimn. ig. Debrecenben (1936), emellett lektor a debreceni egy.-en, majd a tanárképző intézet tanára, ezt követően Bp.-en 1945-től, a debreceni egy.-en 1950-től a pedagógia tanszékvezető docense. 1957-től 1967-ig Debrecenben egy.-i tanár, 1957–1959 között az egy. rektora. 1962-től a Tudományos Minősítő Bizottság Pedagógiai Szakbizottságának (1962–70), a Magy. Pedagógiai Társ.-nak elnöke volt (1967–74). – F. m. Az új középiskolai reform és a német nyelvoktatás (Prot. Tanügyi Szle, 1935. 9. sz.); A gyakorló gimnázium feladata (Debreceni Gyakorló Gimn. Ért.-je az 1936–37. tanévre, Debrecen 1937); Maróthi György, a magyar nevelésügy egyik jelentős úttörője a XVIII. században (Acta Univ. Debreceniensis, 1956); Az ötéves tanárképzés feladatai és összefüggései (Felsőoktatási Szle, 1957. 4., 5. sz.); Apáczai Csere János (Ped. Szle, 1959. 12. sz.); Apáczai jelentősége a magyar nevelés történetében (Ped. Szle, 1960. 2. sz.); A tanulók terhelésével kapcsolatban végzett vizsgálatok a debreceni általános és középiskolákban (Magy. Ped., 1961. 1. sz.); Életemről, munkámról (Ped. Szle, 1963. 6. sz.); Neveléselmélet (II., Ágoston Györggyel, Bp., 1974). – Irod. J. B.-emlékkötet (szerk. Bajkó Mátyás, Debrecen, 1976).
