Jeney Endre
Jeney Endre (Radnót, 1891. aug. 26. – Debrecen, 1970. aug. 10.): patológus, higiénikus, mikrobiológus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1963). A kolozsvári tudományegy.-en szerzett oklevelet (1914). A kolozsvári egy. általános kór- és gyógytani intézetében dolgozott (1914–19), járványkórházban orvos (1919–20), majd önálló hadtest-higiénikus, a szegedi egy. általános kór- és gyógytani intézetében kutató és oktató (1921–34). Közben 1922-ben a berlini Koch Intézetben folytatott tanulmányokat. Két ízben Rockefeller-ösztöndíjat kapott: 1923-ban a Columbia Egy.-re (New York), a Harvard Egy.-re (Boston); majd Angliába, Németo.-ba, Dániába (1928) és a párizsi Pasteur Intézetbe nyert kutatási ösztöndíjat (1925). 1925-ben Szegeden egy.-i magántanárrá habilitálták, az egy. ny. r. tanára (1928–34). 1934-től nyugdíjba vonulásáig (1963) a debreceni tudományegy. közegészségtani és gyógyszertani intézetének egy.-i tanára, dékán, egyúttal az Orsz. Közegészségügyi Intézet debreceni fiókállomásának ig.-ja, valamint az 1945-ben szervezett Mikrobiológiai Intézet vezetője volt. A Magy. Higiénikusok Társ.-ának elnöke. Részt vett több folyóirat szerkesztésében. Főleg bakteriológiai, környezet-egészségügyi kérdésekkel, növényi festékek (flavonvegyületek) farmakológiai kutatásával foglalkozott. Kimutatta a májkivonat hatását a vörösvértest képződésére. – F. m. A hygiéne tankönyve (Bakács Tiborral, Bp., 1960); Alkalmazott bakteriológia és elméleti alapjai (Váczi Lajossal, Bp., 1966). – Irod. Szegedi Egy.-i Almanach (1921–1970) (Szeged, 1971); Mórik József: J. E. (Egészségtudomány, 1970. 4. sz.); J. E. (Hidrológiai Közl., 1971. máj.).
