Joó Sándor
Joó Sándor (Kecskemét, 1910. febr. 17. – Veszprém, 1970. júl. 3.): református lelkész, ~ Gyula jogak.-i tanár fia. A bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n szerzett oklevelet (1932). Ösztöndíjas Amsterdamban (1932–34), hazatérve bp.-i, kecskeméti, majd újra bp.-i segédlelkész. Gyakorlati teológiából a bp.-i Ref. Teológiai Ak. magántanárává képesítették (1939), a debreceni tudományegy.-en doktorált (1942). Megszervezte a bp.-pasaréti ref. egyházközséget, amelynek haláláig lelkipásztora. Neves igehirdető volt. Cikkei, fordításai, igehirdetései egyházi lapokban jelentek meg. Kb. ezer összegyűjtött prédikációja maradt fenn. A Budapest-Pasarét c. gyülekezeti híradó, s a Pasaréti Prédikációk sorozat szerk.-je. – F. m. Diakonátus a ref. theológiában (Kecskemét, 1937); A húsvét homiletikuma (Debrecen, 1942); Mi van a halál után? (Sárospatak, 1947). – Irod. J. S. (Reformátusok L., 1970. 28. sz.); J. S. (Katolikus Szó, 1970. 22. sz.).
