Juhász László
Juhász László (Józseffalva, 1905. jan. 21. – Bp., 1970. júl. 14.): klasszika-filológus, főiskolai tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1952). A szegedi egy.-en görög-latin filológiát tanult. Tanársegéd, majd előadó tanár a tanárképző intézetben. 1940-től óraadó a szegedi polgári isk. tanárképző főisk.-n, tanár a Horthy-kollégiumban. Legnagyobb vállalkozását, a Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum c. sorozatot magánemberként indította 1930-ban. A sorozat füzeteiben a mo.-i és m. vonatkozású 12–17. sz.-i latinul írt művek kritikai kiadásai jelentek meg (1946-ig 39 kötet). 1949-ben az MTA szótárszerkesztőségétől kapott munkát. 1955-ben feleségül vette Hajdú Helga irodalomtörténész, könyvtárost és Bp.-re költözött. Visszavonulva folytatta Janus Pannonius műveinek vizsgálatát és közreműködött a középkori latin szerzők újabb kiadásainak előkészítésében; így Szerémi György: Epistola de perditione regni Hungarorum (megjelent: Bp., 1979). Felesége halála után öngyilkos lett. – F. m. Jókai Mór: De duabus salicibus Enyediensibus (‚A nagyenyedi két fűzfa’ latin fordítása, Buday György metszeteivel, Szeged, 1927); De Iano Pannonio interprete Graecorum (Szeged, 1928); Scriptores latini (Bp., 1930); Vázlatos latin nyelvtan (Bp., 1930); Szemelvények a magyar történelem latinnyelvű kútfőiből (Eperjessy Kálmánnal, Bp., 1935); Ad panem (himnusz a békéről, Szeged, 1950); A Képes Krónika szövegkritikája (Bp., 1966). – Irod. V. Kovács Sándor: J. L. (Irod. tört. Közl., 1970. 3. sz.).
