Justus György, Jusztusz
Justus György, Jusztusz (Bp., 1898. ápr. 24. – Bp., 1945. jan.): zeneszerző, zeneesztéta, kórusvezető. Magánúton kezdte zeneszerzői és hegedűtanulmányait, majd a húszas évek elején Berlinben folytatta. Ott ismerte meg a peremvárosi munkásszervezetekben a szocializmus tanait és bekapcsolódott a munkásegyletek dalárdáinak munkájába. 1927-ben hazatért. Szalmás Piroska révén került kapcsolatba a m. munkásmozgalommal. Megszervezte a Kassák-féle Munka-kör kórusát, amely Munka Kultúrstúdió Népdalkórusa néven működött (1928–34). Előadásaikon zenei jelenetek, népdal átültetések, mozgalmi dalok szerepeltek legnagyobbrészt az ő zenéjével és vezényletével. 1929-ben a Munkakör előadásán bemutatták Brecht-Weill Koldusoperáját az eredeti szöveg szerint, melyet Nádass József és ~ fordított m.-ra. Háromfelvonásos zenés szatírájának (Játék, amelyben még egy herceg is elkallódik, 1932) bemutatását a Vígszínház visszautasította. Egyes részleteit a Munka Kultúrstúdió adta elő. Kézirata elkallódott. Előadatlan maradt Hárs Lászlóval írt zenés játéka (Szőlő). Csokonai Vitéz Mihály A Búkkal küszködő versének megzenésítésével első díjat nyert egy országos dalpályázaton. Megzenésítette Vörösmarty, Ady, Kassák, József Attila, Körmendi Zoltán verseit. Kantátát írt a bécsi munkásfelkelés emlékére (1934). 1928-ban bemutatták zongorára írt Jazz-szvitjét. Három megzenésített Villon-dalát a MIMME (Magyar Írók, Művészek és Műpártolók Egyesülete) által rendezett Villon-esten mutatták be a Magyar Filmotthonban (1937. dec. 3.). A harmincas évek elejétől bekapcsolódott a Szalmás-kórus munkájába. 1935-ben rövid ideig irányította a Nyomdászszakszervezet Gutenberg-zenekarát. 1941. aug. 23-án átvette a kórus vezetését. Közel harminc zeneelméleti, kritikai, esztétikai és riport cikke jelent meg zenei, képzőművészeti, táncművészeti és előadóművészeti kérdésekről a Dokumentum, a Munka, a Munka Kultúrstúdiója, a kolozsvári Korunk, a Független Szemle és a Munkások Dal- és Zeneközlönyében. Leginkább a népdalkutatás és a népdalkórusok kialakításának kérdései foglalkoztatták. 1943 őszén munkaszolgálatra hívták be. 1944-ben Erdélyből hazaszökött, Bp.-en bujkált. Nov.-ben a nyilasok a lakásán elfogták, utána nyoma veszett. Szerzői estjét 1946-ban rendezték a Károlyi-kertben. – Irod. Molnár Antal: Muzsikus vértanúink (Új Zenei Szle, 1955. 4. sz.); Tiszay Andor: Az elfelejtett J. Gy. (Munkás Ének, 1919-1945. Összeállította Czigány Gyula, Bp., 1967).
