Kádár Gyula
Kádár Gyula (Debrecen, 1898. dec. 16. – Bp., 1982. márc. 14.): katonatiszt, vezérkari ezredes. 1912-16-ban a Magy. Kir. Soproni Katonai Főreálisk.-ban, majd a Magy. Kir. Ludovika Akad.-n (1916-tól) tanult. 1918. aug. 17-én avatták gyalogos hadnagygyá. Az 1918- 19-es forradalmak idején a szegedi 5. sz. gyalogezrednél szolgált. 1919. nov.-ben a nemzeti hadsereg tisztjeként vonult be Horthy vezérlete alatt Bp.-re. Rövidesen a Szegeden alakult új gyalogezred századparancsnoka, 1922-től főhadnagy lett, s a debreceni m. sz. „Hajdúezred”- be helyezték át. Az 1933-34-es tanévtől a Ludovika Akad. tanára, a tüzérek gyalogsági kiképzője. 1937-ben vezérkari őrnaggyá léptették elő, s átvette a harcászat oktatását. 1939-től a pécsi IV. hadtest parancsnokságán a kiképzési osztály irányítója, a mozgósítás után a hadtest anyagi vezérkari osztályának irányítója. 1940. szept.-ben részt vett az É-erdélyi bevonulásban. 1941 tavaszán mint a hadtest anyagi vezérkari főnöke a délvidéki harcokban vett részt. 1942. máj. 1-jén a Vezérkari Főnökség állományába került át, mint a VKF-6. (nemzetvédelmi és propaganda) osztályának a vezetője. 1942. jan. 1-jével vezérkari ezredessé léptették elő. 1943. aug. 1-jével a Vezérkari Főnökség 2. (hírszerző és kémelhárító) osztályának a vezetője. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökutasítására -~ készítette elő az angolszász ejtőernyős egységek és égi úton szállított csapattestek mo.-i fogadását, s a magyar honvédség csatlakozását az angolszász expedíciós hadsereghez. 1944 elején figyelmeztetett a német megszállás veszélyére. 1944. febr.-ban felvette a kapcsolatot Bajcsy-Zsilinszky Endrével, de 1944. ápr. 17-én a Gestapo letartóztatta, jún. végén Csatay Lajos honvédelmi min. és ifj. Horthy Miklós közbenjárásával átadták a m. katonai bíróságnak, s júl. 1-jén szabadlábra helyezték. A német tiltakozás miatt Vörös János vezérkari főnök ismét letartóztatta s okt. 2-án a Vezérkari Főnök Különbírósága hűtlenség bűntette miatt vádat emelt ellene, de a bíróság okt. 14-én a vád alól felmentette. A nyilas puccs után Beregfy Károly honvédelmi min. tartóztatta le, majd a szovjet hadsereg közeledtére a Margit körúti fegyházból Sopronkőhidára szállították, utóbb, 1945. márc. 28-án Németo.-ba hurcolták. A bajoro.-i Triftenben 1945. szept. 2-án szabadította ki fogságából az amerikai hadsereg. 1945. szept. 20-án Hegyeshalomnál a kommunista vezetés alatt álló Katonapolitikai Osztály letartóztatta, Bp.-re kísérte, majd mintháborús bűnöst átadták a szovjeteknek. Kiszállították a SZU-ba, ahol a szovjet katonai bíróság 15 évi kényszermunkára ítélte. Tíz év elteltével, 1955. nov. 20-án tért haza. Itthon azonnal letartóztatták, vizsgálatot kezdtek ellene, s csak 1956. szept. 25-én bocsátották szabadon. Haláláig önéletrajzának megírásával foglalkozott, amely erősen cenzúrázva jelenhetett meg (A Ludovikától Sopronkőhidáig, Bp., 1978). – Irod. Markos György: Vándorló fegyház (Bp., 1971); Makra Zoltán: Honvédelmi miniszterek szolgálatában 1940-1944 (München, 1986); Almásy Pál: Sopronkőhidai napló (Bp., 1984).
