Kádár László
Kádár László (Ósóvé, 1908. jan. 22. – Debrecen, 1989. máj. 6.): földrajztudós, a földrajzi tudományok doktora (1956). Háromszéki székely család sarja. 1930-ban a bp.-i tudományegy.-en szerzett természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet, majd doktori címet. 1931-től a Közgazdaságtudományi Kar Földrajzi Tanszékén gyakornok, majd tanársegéd, utóbb intézeti tanár. 1938-ban a Közgazdaságtudományi Kar egyetemi magántanárrá habilitálta. 1938-tól 1942-ig a Magy. Táj- és Népkutató Intézetben Teleki Pál munkatársaként földrajzi vezető, majd ig. Az 193 8-ban létesült Györffy-kollégium tanárelnöki teendőit is ellátta. 1942 őszén az újvidéki Keleti Kereskedelmi Főisk., rendes tanárává és a főisk. Kőrösi Csoma Sándor diákotthonának ig.-jává nevezték ki. 1945-ben a debreceni tudományegy. Földrajzi Intézetének vezetője, a földrajz tanszék vezető professzora. 1948-49-ben a Bölcsészettudományi Kar prodékánja, 1951-52-ben a Természettudományi Kar dékánh.-e, 1952-54 között dékánja, 1954-55-ben pedig az egy. rektora. A Magy. Földrajzi Társ.-nak diákkorától tagja, majd tisztségviselője, 1956-1973 között elnöke, majd társelnöke, t. tagja, utóbb t. elnöke volt. Évtizedeken át tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társ. Orsz. Földrajzi Választmányának. A folyóvíz és a szél munkájának sokoldalú tanulmányozása alapján az 1960-as évek közepére egy általános földfelszín fejlődési rendszert dolgozott ki, kimunkálta a földi légkörzés új modelljét is, majd 1966-ban elvégezte a futóhomokformák genetikus rendszerezését. 1971-ben jelent meg az a szintézise, amely a folyóvíz által létrehozott formák teljes genetikus rendszerét adta. Új megállapításokat tett a Magyar-medence negyedidőszaki feltöltődésével kapcsolatban is. Sokat foglalkozott a földkéreg fejlődésével, a kontinensek és óceánok kialakulásával, hegységképződések, a jégkorszakok kérdésével, a Föld őséghajlati viszonyainak tanulmányozásával, a Föld tágulásával, a hideg földkeletkezési elmélettel. Nyugalomba vonulása után Kőrösi Csoma Sándor életművének továbbtanulmányozásával foglalkozott, és a családi örökségbe kapott kovásznai házát Kőrösi Csoma Sándor emlékmúzeum céljára felajánlotta a román államnak. – F. m. Biogeográfia. A Föld és a földi élet (Bp., 1965). – Irod. Borsy Zoltán: In memoriam K. L. (Földr. Közl., 1989. 4. sz.).
