Kaesz Gyula
Kaesz Gyula (Bp., 1897. júl. 13. – Bp., 1967. máj. 12.): belsőépítész, építész, iparművész, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1956), érdemes művész (1965). Tanulmányait a bp.-i iparművészeti isk.-a végezte. Már egész fiatalon több országos pályázaton nyert első díjat (debreceni krematórium építése, szombathelyi temető, Győr város új városrendezése). 1919-től 1952-ig az iparművészeti isk., ill. főisk. belsőépítészeti és bútortervezési tanszékének tanára. 1920–1928-ban a munkásfiatalok részére létesített esti tanfolyam vezetője. 1952–1958-ban a főisk. ig.-ja volt. E minőségben több jelentős oktatási reformot léptetett életbe. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Kitűnő művészek nemzedékeit nevelte fel. Tanári működése mellett építészeti, lakberendező és bútortervező gyakorlatot folytatott (Kassai Kereskedelmi Bank, a Nemzeti Takarékpénztár épületei, családi házak stb.). Kiállítások tervezésével is foglalkozott, ő készítette a milánói Triennale (1933–1936) belsőépítési terveit, az 1937. évi párizsi világkiállítás m. pavilonját, az 1947. évi közlekedési kiállítást, 1937-től több m. nyomtatvány-, reklámgrafikai és könyvkiállítást. 1948-tól 1952-ig az első állami tervezőiroda belsőépítészeti osztályát vezette. 1935–1938 között A Bútor c. szakfolyóiratot szerk., az Új építészet c. folyóiratnak egyik szerk.-je, a Tér és Forma munkatársa volt. Munkássága nagy hatással volt a m. belsőépítészet és különösen a korszerű m. bútorművészet fejlődésére. – F. m. Ismerjük meg a bútorstílusokat (Bp., 1962). – Irod. Horváth György: Meghalt K. Gy. (Magyar Nemzet, 1967. 113. sz.); Rózsa Gyula: Bútornézés, emlékezve (Népszabadság, 1967. 136. sz.).
