Kaffka Margit
Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. jún. 10. – Bp., 1918. dec. 1.): író, költő. Apját, aki vm.-i főügyész volt, korán elvesztette, a család nehéz körülmények közé került. Mint ingyenes növendék a szatmári irgalmas nővéreknél tanítóképzőt végzett, majd egyévi tanítás után beiratkozott az Erzsébet Nőiskolába, s 1902-ben polgári isk. tanári oklevelet szerzett. 1903-tól Miskolcon tanított. 1905-ben férjhez ment Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz, de néhány év után elvált. 1910-től 1915-ig Bp.-en tanár. Ekkor elhagyta a tanári pályát s már csak a szépirodalomnak élt. Közben, 1914-ben újból férjhez ment Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin orvos-biológushoz. Az I. világháború éveiben férje a temesvári katonai kórházban teljesített szolgálatot, s így ~ második otthona Temesvár lett. A háború utáni spanyolnátha járványnak esett áldozatul, amely kisfiát is elragadta. – ~ a m. irodalom legjelentékenyebb női írója. Már korán, miskolci tanárkodása idején a Nyugat állandó munkatársa: versekkel és novellákkal jelentkezett, de első verseit a Magyar Géniusz már 1901-ben közölte. Első verseskötete (Versek) 1903-ban jelent meg, első prózai kötetével (Levelek a zárdából – Nyár) 1905-ben jelentkezett. A m. írók sorába azonban nem költészete, havam a m. kritikai realizmus fejlődésében jelentős állomást képviselő prózai írásai, elsősorban regényei emelték. Egész életében igazán mélyen csak két téma foglalkoztatta: a dzsentri pusztulása és a nők sorsa a századforduló idején. 1912-ben adták ki első nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nő életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be. Ezt a regényét a kritika nagy elismeréssel fogadta. Az I. világháború megpróbáltatásokkal teli évei művészetét elmélyítették, emberségét gazdagították, haladó világnézetét fejlesztették, nyíltan szembefordult az oktalan vérontással. 1917-ben jelent meg másik nagy sikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel, élesen bírálva a vallásos zárdai nevelést. Publicisztikai munkássága aránylag lassan fejlődött ki, noha a korszaknak jóformán valamennyi jelentős folyóiratába v. hírlapjába dolgozott (A Hét, Figyelő, Virágfakadás, Az Ujság), igazi nagyságában azonban csak később mint a Pesti Napló munkatársa bontakozott ki. Jelentős volt műfordítói, valamint tankönyvírói működése is. – F. m. Versek (Bp., 1903); Levelek a zárdából Nyár (elb., Bp., 1905); Csendes válságok (elb., Bp., 1909); Képzelet királyfiak (mese, Bp., 1909); Tallózó évek (versek, Bp., 1910); Süppedő talajon (elb., Bp., 1912); Színek és évek (r., Bp., 1912); Mária évei (r., Bp., 1913); Két nyár (r.-ek, Bp., 1916); Hangyaboly (r., Bp., 1917); Kis emberek barátocskáim (ifj. írásai, Bp., 1918); Az élet útján (versek, Bp., 1918); A révnél (elb., Bp., 1918); Összes versei (sajtó alá rendezte: Radnóti Miklós. Bp., 1944); K. M. Válogatott művei (válogatta Bodnár György, Bp., 1956, Magy. Klasszikusok); Lázadó asszonyok (I–II. összegyűjtött elb., válogatta és sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1958); Hullámzó élet (cikkgyűjtemény; sajtó alá rendezte Bodnár György, Bp., 1959); Összes versei és műfordításai (sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1961); Regényei (I–II. sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1962). – Irod. Móricz Zsigmond K. M. Irodalomról, művészetről, I. Bp., 1959) Schöpflin Aladár: K. M. (Magyar Irók, Bp., 1917); Tóth Árpád: K. M. új regényeiről (Nyugat, 1917); Ady Endre: K. M. versei (Nyugat, 1918); Király György: K. M. (Nyugat, 1920); Féja Géza: A magyar asszonyíró, K. M. (Tanulmánykötet, Párizs, 1927); Kemény Gábor: K. M. és a szociális lelkiismeret (Korunk, 1929); Bánhegyi Jób: K. M. (Pannonhalmi Szle, 1932); Dénes Tibor: K. M. (Pécs, 1932); Magyar nőírók (Bp., 1939) F. Fürth Margit: Találkozásaim K. M.-tal. (Literatura, 1933); Németh László: K. M. (Tanú, 1933); Ágoston Julián: K. M. (Bp., 1934); Radnóti Miklós: K. M. művészi fejlődése (Szeged, 1934); Hevesi András: K. M. (A Toll, 1937); Kádár Erzsébet: K. M. (Ködlovagok. Bp., 1941); Király István: K. M. (Fórum, 1948); Bodnár György: A publicista K. M. (Irod. tört. Közl. 1961.); Földes Anna: Kaffka Margit pályaképe (Bp., 1987); Fülöp László: Kaffka Margit (Bp., 1987); Bodnár György: A „mese” lélekvándorlása (1988).
