Kajtor Ferenc
Kajtor Ferenc (Ágya, 1919. nov. 15. – Bp., 1975. aug. 9.): orvos, ideg- és elmegyógyász, az orvostudományok doktora (posztumusz, 1977). Oklevelét a debreceni tudományegy.-en szerezte (1944). 1941-től a debreceni egy. ideg-elmeklinikáján demonstrátor, 1944-től gyakornok, 1948-tól tanársegéd, közben az idegbetegségek (1948) és az elmebetegségek (1951) szakorvosa képesítést szerzett. 1951-től a klinika elektrofiziológiai laboratóriumát vezette, 1955-től adjunktus és 1962-től 1972-ig, nyugdíjazásáig docens. Főleg neurofiziológiával és elektrofiziológiával foglalkozott, kezdetben a fejfájás kóroktanával, majd epilepszia-kutatással, valamint a központi idegrendszer élettani és kóros bioelektromos jelenségeinek elemzésével. Kidolgozta az Evipannal történő „aktiválás” módszerét. A Magy. Elektroenkefalográfiai Társ. alapító vezetőségi tagja (1957-től titkára) volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt. 80 tudományos közleménye, több jegyzete, könyvfejezete és könyve jelent meg. – F. m. A fokális görcs tevékenység lokalizálása (jegyzet, társszerző, Bp., 1959); Az EEG-diagnosztika jelentősége az epilepszia kutatásban és konzervatív kezelésében (jegyzet, társszerző; Bp., 1959); Az emberi test (II., társszerző; Bp., 1962); A fejfájás természete és kezelése (A gyakorló orvos könyvtára; Bp., 1968).
