Káldy Zoltán
Káldy Zoltán (Iharosberény, 1919. márc. 29. – Bp., 1987. máj. 17.): ev. püspök. Középisk. és teol. tanulmányait Sopronban végezte. Segédlelkész, majd lelkipásztor volt Pécsett (1945-58), 1954-től a tolnai-baranyai egyházm. esperese. 1967-től az orsz. ev. egyház püspök-elnöke. A Keresztyén Békekonferencia alapító tagja (1958), 1963-tól a Magyarok Világszövetsége elnökségi, az Egyházak Világtanácsa KB, 1965-től a Béke Világtanács tagja. 1971-től Bp. XVII. kerületnek három cikluson át ogy.-i képviselője. 1975-től a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának tagja. 1984-től a Lutheránus Világszövetség elnöke. Számos kitüntetésben részesült, 1985-ben a Magy. Népköztársaság rubintokkal ékesített Zászlórendjét kapta. A pozsonyi, debreceni és kolozsvári teológiai akadémiák díszdoktorukká avatták. – Nevéhez fűződik a „diakóniai teológia”, az új ev. egyházi törvénykönyv, ágenda és énekeskönyv létrehozása és megszerkesztése. – F. m. Bevezetés az Újszövetségbe (Bp., 1957); Új úton (Bp., 1970); „Hanem, hogy ő szolgáljon … ” (Bp., 1977); A diakónia útján (Bp., 1979). – Irod. Elhunyt dr. K. Z. püspök-elnök (Evangélikus Élet, 1987); Dr. Nagy Gyula püspök megemlékezése... az Orsz. Ev. Presbiteri ülésen... (Lelkipásztor, 1987); Herényi stván: Az evangélikus egyház az egyházjogtörténet tükrében 1945-1990 (Velem, 1991).
