Kállay Ferenc
Kállay Ferenc (Debrecen, 1790. dec. 2. – Buda, 1861. jan. 1.): jogász, őstörténész, az MTA tagja (r. 1832). Szülővárosában jogot tanult, tartós barátságot kötött iskolatársával, Kölcsey Ferenccel. Ügyvédi oklevelet szerzett. 1814–27 között hadbíró Kézdivásárhelyen. Nyugalomba vonulva Erdélyben, majd 1832-től Budán történeti, néprajzi, nyelvészeti kutatásokat végzett. A kibontakozó őstörténeti vizsgálatok részese és tevékeny támogatója volt. Elsőként ismertette a m. külterjes mezőgazdasági rendszert s értelmezte a kétbeltelkű települési formát. – M. Magyar régiségek nyomozása (Tud. Gyűjt. 1823. VII.); Históriai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időben (Nagyenyed, 1829); Kölcsey Ferenc gyermek és ifjúkori életrajza (Pest, 1839); Finn–magyar nyelv (Pest, 1844); A pogány magyarok vallása (Pest, 1861). – Irod. Keve Mária: K. F. nyelvhasonlító munkássága (Bp., 1940).
