Kálmán György
Kálmán György (Bp., 1925. márc. 6. – Bp., 1989. febr. 19.): színész, Jászai-díjas (1956, 1958), Kossuth-díjas (1970), érdemes művész (1966), kiváló művész (1972). Makay Margit magánisk.-jának növendéke volt, 1945-ben felvételt nyer a Színművészeti Ak.-ra. Diplomájának megszerzése után Pécsre szerződött a Szendrő József vezette Nemzeti Színházhoz. 1953-tól 1980-ig a bp.-i Nemzeti Színház tagja volt. 1957-ben Félicien Marceau A tojás c. darabjában aratta első sikerét, egyszerű eszköztelen játékával, az értelmet mesterien kiemelő előadásmódjával. Intellektuális színész-egyénisége különösen a modern témájú darabokban érvényesült. 1981-ben a Filmgyárhoz szerződött. Szinkron színészként ő volt Humphrey Bogart m. hangja a Casablanca c. filmben, a tv Bernstein-sorozatában Leonard Bernstein megszólaltatója. Hosszú hallgatás után színpadon a Korona Pódumban lépett fel, Arcok és harcok c. estjén híres szerepeiből adott elő. Molnár Ferenc Úri divat c. darabjában a gróf szerepében lépett fel utoljára a Radnóti Színpadon. – F. sz. Emile Magis (Marceau: A tojás); Biff (Miller: Az ügynök halála); Wurm (Schiller: Ármány és szerelem); Voltore (Ben Jonson:Volpone); Lysander (Shakespeare: Szentivánéji álom); Hale tiszteletes (Miller: A salemi boszorkányok); Bolyai János (Németh László: A két Bolyai); Liliomfi (Szigligeti: címszerep); Bolond (Shakespeare: Learkirály); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Robespierre (Büchner: Danton); Marat (Weiss: Marat halála); Védő (Weiss: A vizsgálat); Oresztész (Gyurkó: Szerelmem, Elektra); Edmund Tyrone (O'Neill: Hosszú út az éjszakába); Quentin (Miller: A bűnbeesés után); Rodrigo (Shakespeare: Othello); Sebastian (Shakespeare: Vízkereszt); Bellarmin bíboros (Maróti Lajos: Utolsó utáni éjszaka); Vajk-István (Szabó Magda: Az a szép, fényes nap); Lippert-Weilersheim herceg (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, a Margiszigeti Szabadtéri Színpadon). – I. f. Hannibál tanár úr (1956); Bakaruhában (1957); Édes Anna (1958); Merénylet (1959); Nő a barakkban (tv, 1961); Az utolsó vacsora (1962); Rab Ráby (1964); A kőszívű ember fiai, 1-2 (1965); Sellő a pecsétgyűrűn 1-2 (1966); Kártyavár (1967); Imposztorok (1969); Történelmi magánügyek (1970); A gyáva (tv, 1971); Zrínyi (tv, 1973); Veszélyes forduló (tv, 1974); Teketória (1976); Naplemente délben (1979); Requiem (1981); Fogadó az Örök Világossághoz (1981); Kálmán György (dokumentum, 1982); A piac (tv, 1983); Gyertek el a névnapomra (1983); Csinszka (tv, 1987); Margarétás dal (I-II. tv, 1988). – Irod. K. Gy.-gyel beszélget Gách Marianne (Film, Színház, Muzsika, 1985. júl. 6.); Koltai Tamás: Beszélgetések K. Gy.-gyel (Képes Hét, 1989. febr. 18.); Barta András: Elhunyt K. Gy. (Magy. Nemzet, 1989. febr. 20.); M. G. P.: A színész és a porszem (Népszabadság, 1989. febr. 25); Sándor Iván: Búcsú K. Gy.-től (Film, Színház, Muzsika, 1989. febr. 25); Barabás Tamás: Búcsú K. Gy.-től (Új Tükör, 1989. 9. sz.); Molnár Gál Péter: A nyugtalan hős (Színház, 1990. 5. sz.); Gosztonyi János: A távozás évfordulóján (Film, Színház, Muzsika, 1990. febr. 3.); D. Magyari Imre: Kései beszélgetés K. Gy.-ről (Népszabadság, 1991: jún. 13); Mikes Lilla: K. Gy. visszatér (Bp., 1991). – Szi. Horgas Béla: Tartozás K. Gy.-nek (vers, Új Tükör, 1989. 41. sz.).
