Kalmár György
Kalmár György (Tapolcafő, 1726 – 1781 után ismeretlen helyen): nyelvész. Debrecenben teológiát tanult; majd 1850 körül külföldi tanulmányútra indult, angol és német egy.-eken tanulmányozta a keleti nyelveket. 1772 körül a kecskeméti ref. isk.-ban tanított. Megfordult Konstantinápolyban és Kisázsiában is. Viszontagságos élete során keleti nyelvekkel és kalandos nyelvészkedéssel foglalkozott: a m. nyelvet tökéletesnek és a török–tatár nyelvekkel rokonnak képzelte. Hangoztatta, hogy a m. nyelv különösen alkalmas az időmértékes verselésre. – F. m. Genuina linguae hebraicae grammatica (Genevae, 1760); Prodromus idiomatis scythicomogorico-chuno-avarici sive adparatus criticus ad linguam Hungaricam (Posonii, 1770); Praecepta grammatica atque specimina linguae philosophicae… (Berolini et Lipsiae, 1772; olasz és német fordításban is megjelent). – Szi. Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete (Pest, 1828).
