Kalmár László
Kalmár László (Edde – Alsó–Bogátpuszta, 1905. márc. 27. – Mátraháza, 1976. aug. 1.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1949, r. 1961), Kossuth-díjas (1950), Állami díjas (1975). Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, 1927-től a szegedi tudományegy. Matematikai Intézetében tanársegéd, adjunktus és intézeti tanár, 1947-től ny. r., ill. tanszékvezető egy.-i tanár. Az MTA szegedi tanszéki kutatócsoportját is vezette. Sokoldalú matematikus volt. Több felfedezése fűződik a matematikai logikához. Az 50-es évektől kutatásai a számítógéptudomány területén bontakoztak ki. Új elvet dolgozott ki logikai gépek megszerkesztésére. Tőle származik a formulavezérlésű számítógép gondolata is. Érdekes eredményekkel gazdagította az interpoláció elméletét, az algebrát, a komplex függvénytant, az analitikus számelméletet. Élete utolsó szakaszában sokat foglalkozott matematikai nyelvészettel, diagnosztikával és a matematika alkalmazásaival a biológiában, biokémiában, orvostudományban. Mo.-on ~ volt a számítógéptudomány meghonosítója, a gépi számítástechnika egy.-i oktatásának, a programozó matematikusok képzésének megszervezője. A szegedi JATE-n kibernetikai laboratóriumot hozott létre, melyben gyakorlatilag is jelentős alkotások születtek. – F. m. Az interpolációról (Matem. L., 1926); Über die Erfüllbarkeit derjenigen Zahlausdrücke, welche in der Normalform zwei benachbarte Allzeichen enthalten (Mathem. Ann., 1933); Über die Axiomatisierbarkeit des Aussagenkalküls (Acta Sci. Mathem., 1934–35); A számelmélet alaptételéről (Matem. L., 1936); A Hilbert-féle bizonyításelmélet (Matem. L., 1941). – Irod. Péter Rózsa: Kalmár Lászlónkról (Magy. Tud., 1976. 11. sz.); Császár Ákos: K. L. (Matem. L., 1974. 3-4. sz.).
