Kamondy László, Tóth
Kamondy László, Tóth (Balatonmagyaród, 1928. nov. 27. – Bp., 1972. okt. 23.): író, drámaíró, József Attila- díjas (1965). Családi nevén Tóth László, ezen a néven írt 1960-ig. A bp.-i ELTE bölcsészkarán szerzett tanári diplomát. 1951–60-ban a Szépirodalmi Kiadó lektora, 1960-tól a Vígszínháznál, a Madách Színháznál, majd a MAFILM-nél (Magy. Filmgyártó Vállalat) dramaturg volt. Beszélgetés c. novelláját 1950-ben a Csillag közölte. Hosszabb szünet után 1954-ben jelentkezett ismét írásaival a Csillagban és az Új Hangban. Fekete galambok (Bp., 1957). c. elb. kötete a vidéki életet ábrázolja. Realista elbeszélő (Verekedők, Az utolsó játszma, Fegyencek szabadságon). Apostolok utóda (Bp., 1960) c. kisregénye egy fiatal kat. pap erkölcsi válságának rajza. Későbbi novelláinak témája a kisemberek élete. Megdézsmált örömök (Bp., 1964), Ádám apja (Bp., 1968), Feltételes vallomás (Bp., 1969) és Kancsal tündér (Bp., 1970) c. köteteiben régebbi és újabb elbeszéléseit gyűjtötte össze. Színpadi műveinek is sikere volt. Szerelmesek fája (1960) c. színjátéka a falusi gyermekkor és a folklór iránt érzett nosztalgiáját árulta el. Elvadult bárány (1960), Vád és varázslat (1961), Lány az aszfalton (1963), valamint Szöktetés albérletbe (1963) c. darabjai a szocialista erkölcs témáival foglalkoznak. Színműveit Vád és varázslat (Bp., 1973) c. kötetbe gyűjtötték össze. Öngyilkos lett. – Irod. B. Nagy László: K. L. (A teremtés kezdetén, Bp., 1966); Lengyel Péter: K. L. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1971); Végh Antal levele K. L.-hoz (nekrológ, Új Forrás, 1972. 3. sz.); Szakonyi Károly: „Hol vannak a katonák”? (K. L.) (Kortárs, 1973. 2. sz.); B. Nagy László: Az első fecske (Új Írás, 1973. 1. sz.); Cseres Tibor: K. L. (Elveszített és megőrzött képek, Bp., 1978); Márkus Béla: Regényes családtörténet. Az elhallgatott életrajz K. L. epikájában (Alföld, 1978. 11. sz.); Márkus Béla: A válság évei, K. L. utolsó alkotói periódusáról (Tiszatáj, 1978. 11. sz.).
