Kanizsai János
Kanizsai János (? – 1418. máj. 30.): érsek. ~ János ispán fia, ~ Miklós tárnokmester fivére. Első alkalommal 1367-ben szerepel. 1374 előtt kir.-néi káplán volt. 1374-től 1378-ig a paduai egy.-en tanult, 1377–78-ban ott volt rektor. Közben 1374-től esztergomi és 1376-tól egyidejűen egri prépost. Visszatérve Mo.-ra Erzsébet kir.-né javaslatára 1384-ben egri püspöknek, majd 1387-ben esztergomi érseknek nevezte ki a pápa. Zsigmondhoz csatlakozva előkészítette a koronázást, majd részt vett valamennyi hadjáratában. Mária kir.-nő halála után leszerelte a Hedvig, ill. Ulászló lengyel király mellé álló felvidéki nemeseket. Zsigmondnak ebben az időben legbensőbb tanácsadója volt, a pápa a kir. kérésére Mo. prímásává és apostoli követté nevezte ki (1395). A Lackfiak meggyilkolásának egyik értelmi szerzője, vagyonukból, valamint a Horváti-pártiakéból is hatalmas birtokadományokban részesült. Stibor vajdával és annak hívével, Eberhard püspökkel szemben befolyását úgy akarta megtartani, hogy az idegen tanácsadók ellen tiltakozott, majd megszervezte Zsigmond elfogatását (1401). A kir. fogsága idején a szent korona kancellárja címét vette fel és az országtanács vezetője lett. A siklósi liga (Garai Miklós) megsemmisítette reményeit, ezért 1403-ban Nápolyi Lászlóhoz csatlakozott, majd felhasználva az általános amnesztiát, meghódolt Zsigmondnak. A kir. elfogadta hódolatát, de a főkancellári tisztről le kellett mondania, birtokait és az érsekség jövedelmét pedig 1407-ig Stibor kezelte. Ezután lassan újra Zsigmond belső hívei közé került, 1412-től a birodalmi kancellár tisztét viselte, sőt 1414–17 között Zsigmond és Garai Miklós távollétében kir. helytartó címmel ~ kormányozta az országot. 1417-ben részt vett a konstanzi zsinaton, érkezésekor maga Zsigmond fogadta fényes kísérettel. Esztergomban Mária-kápolnát alapított. – Irod. Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok (Esztergom, 1899); Mályusz Elemér: Zsigmond kir. központosító törekvései Magyarországon (Tört. Szle, 1960. 2–3. sz.).
