Kapisztrán János; Johannes de Capestrano
Kapisztrán János; Johannes de Capestrano (Capestrano, 1386. jún. 25. – Újlak, 1456. okt. 23.): Ferenc-rendi szerzetes. Német földről az Anjouk szolgálatában bevándorolt nemes fia, a perugiai egy.-en jogi tanulmányokat végzett. Nápolyi László uralma alatt bíró (1410-ig) és kormányzó. 1415-ben fogságba került egy perugiai lázadás alkalmával. Kiszabadulása után eljegyzését felbontva Ferenc-rendi szerzetes lett (1416. okt. 4.). Fiesoléban Sienai Bernáttól tanult teológiát, az ún. observans (szigorított) irányzat érvényesüléséért harcolt. Tanulmányainak befejezése után nagyarányú tevékenységet fejtett ki mint vándorprédikátor, inkvizítor és a pápák bizalmasa. Prédikációinak idegen nyelvű területen is nagy hatása volt, fanatizálta hallgatóságát, noha beszédeit fordítani kellett, mert csak olaszul és latinul tudott. A pápák (főképpen IV. Jenő) bizalmasaként olasz területen többször volt pápai követ (1435–1436, 1440–42, 1444). Inkvizítorként 1425-től főképpen Itáliában működött. 1451 után III. Frigyes császár kívánságára működését az osztrák, cseh tartományokra és Lengyelo.-ra is kiterjesztette. Fő céljának a huszitizmus elleni harcot tekintette, beszédeivel és írásaival, új kolostorok alapításával küzdött Rokycana huszita érsek ellen, de inkvizítorként lépett fel a boroszlói zsidók ellen is, és szigorú zsidótörvények meghozatalára igyekezett rábírni a lengyel királyt. 1454-től foglalkozott m. és török ügyekkel. 1455-ben a m. főpapok és főurak meghívására Mo.-ra jött. Inkvizítorként lépett fel, s a románok megtérítését tűzte ki feladatának. Pápai utasításra azonban a térítést abba kellett hagynia s a török ellen sereget kellett gyűjtenie. Ezzel a sereggel vett részt a nándorfehérvári csatában (1456. júl. 21.). Nem sokkal a csata után Újlakon (Szerém vm.) a ferences kolostorban halt meg. Ott is temették el, sírfelirata fennmaradt. Halála után a m. főurak és főpapok hamarosan javasolták szentté avatását, ami azonban csak 1724-ben következett be. – Irod. Bölcskey Ödön: C. Szt. J. élete és kora (I–III., Székesfehérvár, 1923–24); J. Hofer: J. von Capistrano (Innsbruck, 1936).
