Kapossy János
Kapossy János (Szombathely, 1894. okt. 4. – Bp., 1952. dec. 14.): levéltáros, művészettörténész. Bölcsészeti tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte. Az I. világháborúból csak 1920-ban került haza. Egy.-i tanulmányait 1922-ben fejezte be. Ugyanebben az évben az Orsz. Levéltárhoz nevezték ki. 1929-ben a bp.-i egy.-en magántanári képesítést nyert. 1950 végén az Orsz. Levéltár feudális kori kormányhatóságok osztályának vezetőjeként vonult nyugalomba. Kutatásai során a mo.-i barokk művészet számos fontos kérdését világította meg; jelentős szerepe volt az állami levéltárak alapleltározási rendszerének kidolgozásában. – F. m. A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei (Bp., 1922); F. A. Hillebrandt (Bp., 1924); A. m. kir. udv. kamara építészei Mária Terézia és II. József korában (Bp., 1924); Maulbertsch sümegi freskóműve (Bp., 1930); A magyarországi barokk európai helyzete (Bp., 1931); Magyarországi ötvösök a XVIII–XIX. sz.-ban (Bp., 1934); J. G. Leithner (Bp., 1938); Magyar művészeti akadémia terve a XVIII. sz.-ban (Bp., 1941); Maulbertseh a szombathelyi püspöki palotában (Szombathely, 1943); 1900 év művészete Szavaria fórumán (Bp., 1944). – Irod. Vörös Károly: K. J. (Levéltári Közl., 1954.)
