Kapus Gyula
Kapus Gyula (1897. máj. 16. – Bp., 1989. okt. 25.): orvos, gyermekorvos, neuro-pediáter, az orvostudományok kandidátusa (1950), Kossuth-díjas (1952). A bp.-i Berzsenyi Dániel Gimn.-ban 1915-ben érettségizett. 1915-1918 között katona volt. 1918-23-ban a bp.-i tudományegy. orvosi karán végezte tanulmányait, 1923-ban kapott orvosi diplomát. Ezt követően externista a bp.-i III. sz. Belklinikán. 1924. szept.-től 1925. aug.-ig az egy.-i Gyermekklinikához kapcsolt Stefánia Gyermekkórházban kihelyezett gyakornok, 1929-ig egy.-i gyakornok, 1929-1937 között egy.-i tanársegéd a Gyermekklinikán. A Klinikán nyolc éven át önállóan vezette a neurológiai szakrendelést. 1937. szept. 1-jei hatállyal megfosztották klinikai állásától, 1937-től 1940-ig a Stefánia Gyermekkórház főorvosa volt. 1940-ben az 1939/IV. tc. miatt a Klinika kötelékéből ki kellett lépnie. 1943. jún. 15-től 1944. márc. 10-ig kirendelt munkaszolgálatos ként a Szent István Kórház gyermek-, ill. idegosztályán dolgozott. 1944. okt. 20-án kényszermunkára Pócsmegyerre vitték, ahonnan novemberben sikerült megszöknie. Ezután betegei bújtatták. 1945. febr.-tól ismét Bp.-en az István Kórház segédorvosa, majd adjunktus. 1947-ben egy.-i magántanárrá habilitálták. 1947-1958 között a Madarász utcai Gyermekkórház ig.-ja és osztályvezető főorvosa. 1959-62-ben a Heim Pál Kórház ig. h.-e volt, 1962.-től nyugdíjba vonulásáig (1971) főorvos. 1957. okt.-ben lemondott állásáról és családi okokból kivándorlóútlevéllel Svájcba távozott. A Baseli Gyermekklinikán helyezkedett el, ahol a magzatvíz elektroforetikus analízisével úttörő tudományos munkát végzett. 1958-ban visszatért Mo.-ra. 1951 jún.-ában megbízást kapott az addig Mo.-on ismeretlen poliklinikai-kórházi egység megteremtésére. Az általa kialakított szervezeti forma lényegében azóta is változatlan. Tagja és egyik vezetője volt a Bp.-i Csecsemőhalálozási Bizottságnak. Mintegy 60 közleménye felöleli a gyermekgyógyászat számos területét. A gyermekideggyógyászati és pszichiátriai úttörő munkái mellett számos eredeti felismerést, ill. módszert közölt a kórélettan, az immunológia, a nephrologia, a fertőző betegségek, a koraszülöttség, a gyermekkori balesetek, a népegészségügy és a profilaxis terén. Elnökségi tagja volt a Magy. Gyermekorvosok Társaságának (1968-ig) és a Csecsemőhalálozási Bizottságnak (1961-62). Bókay-díjas (1966, 1980).– F. m. Die Hypermotilität in Kindesalter (F. Enkével, Stuttgart, 1938); Görcsök és görcskészség a csecsemő és gyermekkorban (Litvay Emillel, Bp., 1950); A gyermekkori műtétek időpontjának megválasztása (Litvay Emillel, Bp., 1957).
