Karády Katalin, Kanzler
Karády Katalin, Kanzler (Bp., 1912. dec. 7. – NewYork, 1990. febr. 8.): filmszínésznő. A kereskedelmi leányisk.-ban két osztályt végzett. 1931-ben feleségül ment Vargha Rezső adótiszthez, akitől még az évben elvált. 1936-ban Egyed Zoltán tanácsára színészetet tanult Cs. Aczél Ilonánál. Akkor vette fel a Karády nevet. A színpadon először Somerset Maugham-Zoe Atkins Az asszony és ördög c. darabjában lépett fel a Pesti Színházban (1939. febr.). Fellépett a Vígszínházban és a Pesti Színházban is. Mint filmszínésznőt Zilahy Lajos fedezte fel. 1939-1948 között húsz nagyjátékfilm és három kisfilm főszerepét játszotta el. 1944 őszén a Gestapo kémkedés vádjával letartóztatta. 1945 után viszont rendőri felügyelet alá helyezték egy ideig. Még fellépett operettekben, zenés darabokban Bp.-en és vidéken. 1949-ben külföldre távozott. Előbb Brazíliában élt, azután az USA-ba költözött. Néhány fellépésen és alkalmi lemezfelvételeken kívül nem vállalt semmilyen szereplést. Egy kalapszalon tulajdonosa volt New Yorkban. Mo.-on 1949-től filmjeit betiltották. Csak 1957-ben játszották egy rövid ideig az 1948-ban készült Forró mezők c. filmjét. Az 1970-es években K. válogatott dalai lemez jelent meg, klubmozihálózatban elkezdték vetíteni filmjeit. Az első K.-filmet (Halálos tavasz) 1978. nov.-ben újította fel a Filmmúzeum. Utána még öt filmjét vetítették. Jobba Gabi Nosztalgia címmel a Várszínházban önálló estet állított össze K.-dalokból. 1992-93-ban a Magy. Televízióban sorozatokban sugározták a filmjeit. Bp.-en temették el 1990. febr. 19-én. – M. Hogyan lettem színésznő (a könyvet Furkó Zoltán gondozta, Bp., 1989). -I. f. Halálos tavasz (1939); , Erzsébet királyné (1940); A szűz és a gödölye (1941); Egy tál lencse (1941); Ne kérdezd, ki voltam! (1941); Külvárosi őrszoba (1942); Csalódás (1942); Tábori levelezőlap (rövid játék, 1942); Szíriusz (1942); Valamit visz a víz (1943); Valahol Oroszországban (rövidjáték, 1943); Makrancos hölgy (1943); Machita (1943); Opium keringő (1943); Boldog idők (1943); Betlehemi királyok (rövid játék, 1947); Forró mezők (1948). – Irod. Kerényi Grácia: Nosztalgia 1980? (Élet és Irod., 1980. 2. sz.); Kelecsényi László: Levelek K.-ügyben (Kortárs, 1983. 4. 6. sz.); Kelecsényi László: K. K. (filmjeinek jegyzékével, repertóriummal 1982-ig, Bp., 1982); Pongrácz Zsuzsa: Az utolsó interjú (Esti Hírlap, 1990. febr. 12.); (lőcsei): Meghalt K. K. (Magy. Nemzet, 1990. febr. 10.); L. A.: K. K. halálára (Magy. Hírlap, 1990. febr. 10.); Dalos László: K. K. (Film, Színház, Muzsika, 1990. febr. 17.); Molnár Gál Péter: K. minden titka (Színházi Élet, 1990. ápr.-jún.); Hamza D. Ákos:Emigrációban K. K.-nal. (beszélgetés, riporter Tiszai Lajos, Maholnap, 1991. 20. sz.); Takács Ilona: A K. jelenség (Napló, 1992. dec. 7.); (halmágyi): A K.-legenda (Vas Népe, 1993. febr. 4); Bernáth László: K. és a képernyő (Napló, 1993. febr. 6.).-Szi. Dobai Péter: … Valahol Európában. In memoriam K. K. (vers, Magy. Napló, 1990. 39. sz.).
