Kardos Albert
Kardos Albert (Récekeresztúr, 1861. dec. 26. – Göstling an der Ybbs, Ausztria, 1945. jan. 9.): irodalomtörténész. ~ Lajos irodalomtörténész apja. Tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1885-ben. 1887-től Szentesen, 1891-től Debrecenben tanár, 1912-től ig. 1921-ben megszervezte, 1929-ig igazgatta a debreceni zsidó gimn.-ot. Irodalomtörténeti, nyelvészeti, pedagógiai és zsidó művelődési tárgyú munkákat írt. Deportálták, koncentrációs táborban halt meg. – Sajtó alá rendezte Gvadányi Peleskei nótáriusát (1898), A kuruc világ költészetét (1898), Csokonai válogatott munkáit (1905), Petőfi összes költeményeit (1909) és Madách Az ember tragédiája c. művét (1941). – F. m. A XVI. század magyar lyrai költészete (Bp., 1883); Szilágyi és Hajmási mondája a magyar költészetben (Bp., 1885); A magyar zsidóság nemzeti hivatása (Bp., 1892); A magyar szépirodalom története. A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig (Bp., 1892); Magyar irodalomtörténeti életrajzok (Debrecen, 1913); Csokonai barátja, Nagy Gábor (Debrecen, 1940); Csokonai ószövetségi látomása (Debrecen, 1943). – Irod. Emlékkönyv K. A. negyvenéves működésének jubileumára (Debrecen, 1926); A nyolcvanéves K. A. (Debrecen, 1941); Kardos Pál: K. A. (Bp., 1962.)
