Kardos György
Kardos György (Szombathely, 1902. dec. 31. – Bp., 1953. febr. 24.): építész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). 1925-ben szerzett építészoklevelet Bp.-en. 1924-től Wälder Gyula tanársegédje é s munkatársa volt a műegy.-en. Önálló tervezései is Wälder késői neobarokkjának hatását tükrözik (az Erzsébet téri Biztosító Intézet elpusztult épülete). 1951-től a műegy. tanára, az Építőipari Műszaki Egyetem megszervezője és első rektora. Vezető szerepe volt az építészoktatás programjának korszerűsítésében és az új szocialista építészeti stílustörekvésekben, melynek hagyományát a klasszicizmusban vélte megtalálni. – M. Klasszikus tömeg-, felület- és térrendszerek (Bp., 1947) A magyar barokk és copf építészet rövid összefoglalása (Révhelyi Elemérrel, Bp., 1952); A magyar klasszicista építészet társadalmi, gazdasági és politikai alapjai (közreadta: Szentkirályi Zoltán Bp., 1952); A magyar klasszicista építészet (Bp., 1953); Építészettörténeti és építőművészeti tanulmányok (Bp., 1953). – Irod. Weiner Tibor: K. Gy. életrajza (Bp., 1953); K. Gy. építész élete és munkássága (Magyar Építőművészet, 1953. 1–2 sz.).
