Kardos István
Kardos István (Debrecen, 1891. jún. 6. – Bp., 1975. dec. 22.): zeneszerző, karmester, pedagógus. 1913-ban Herzfeld Viktor növendékeként szerzett zeneszerzői diplomát a Zeneak.-n, közben jogot is végzett. Mint színházi karmester Bp.-en, Debrecenben és Bernben; mint rádió-, film- és hanglemez felvétel karmester Berlinben dolgozott. 1913-tól hangversenyek zongorakísérője hazánkban és külföldön. A Fodor Zeneisk.-ban tanított. 1945 után a Textil Szakszervezet Kulturális Bizottságában dolgozott. A Magy. Zeneművészek Szakszervezetének tagozati alelnöke volt. 1949–1957 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n tanított. 1952–1963 között a Színművészeti Főisk.-n is oktatott. 1962-ben Győrött bemutatott Hősi nyitánya posztromantikus, míg 1968-ban Miskolcon, majd 1969. febr. 3-án Szolnokon bemutatott Intradája szeriális alkotás. Dalai igen könnyen énekelhetőek, kórusművei közül 1946-ban a Munkásdalos Szövetség pályázatán első díjat nyert a Gályarabok; második díjat Lopók között szegény ember c. műve. Harmonikaiskolája 1952-ben jelent meg. Számos színházi kísérőzenét írt (Petőfi szülei, Tóth Árpád egyfelvonásos darabjához, 1923; Az ember tragédiájához, 1937). Írt szimfonikus műveket, kamarazenét, fordított operákat, orosz és szovjet dalokat. – M. Csák Máté földjén (vegyeskar, 1948); Mátyás diák (opera, 1953); Hegedű-zongora divertimento (1959); Kettősverseny (brácsa-nagybőgő, 1964). – Irod. Raics István: K. I. távozására (Muzsika, 1976. 4. sz.).
