Karner Károly Frigyes
Karner Károly Frigyes (Kőszeg, 1897. jan. 3. – Sopron, 1984. okt. 25.): ev. lelkész. teológiai tanár. A gimnáziumot Kőszegen, a teológiát Sopronban (1915-1919) és Lipcsében (1920-1921) végezte, ez utóbbi helyen bölcsészetet is hallgatott. 1919-ben lelkésszé szentelték. Segédlelkész volt Felsőlövőn, Sopronban, Ágfalván, majd Pécsett hitoktató (1921-1924). 1923-ban teológiai tanári vizsgát tett. 1925-ben Bp.-en bölcsészdoktori, 1926-ban Lipcsében teológiai licenciátusi, 1927-ben Sopronban egyetemi magántanári vizsgát tett, ill. fokozatot szerzett. Az 1923-24-es tanév II. félévétől a soproni hittudományi karon az „új szövetségi írásmagyarázat és a rendszeres teológia segédtudományai” tanszéken helyettes, 1929-től ny. rk., 1932-től ny. r. tanár, 1950-1958 között teológia akad. tanár Bp.-en. Káldy Zoltán püspök 1958-ban nyugdíjba kényszerítette. – M. A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931); Máté evangéliuma (Sopron, 1935); Állam és felsőbbség az Újszövetségben (Pécs, 1943); Evangélium, magyarság (Győr, 1942); A testté lett Ige (Bp., 1950); Bevezetés a teológiába (Bp., 1954, németül Berlin, 1957); Ein wiedergefundenes Melanchthon-Autograph (Sólyom Jenővel, Bp., 1970).– Irod. Weöreös Imre: K. K. – tudós az egyház szolgálatában. (Theol. Szle., 1985. 3. sz.); Herényi István: Az evangélikus egyház az egyházjogtörténet tükrében 1945-1990 (Velem, 1991).
