Károlyi Árpád
Károlyi Árpád (Pest, 1853. okt. 7. – Bp., 1940. okt. 26.): történetíró, az MTA tagja (l. 1880, r. 1889, t. 1925). Pesten jogi, majd (1875–77) a bécsi osztrák történeti intézetben oklevéltani, történelmi tanulmányokat végzett. Ezután a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár tisztviselője, 1909-től 1913-ig ig.-ja, 1920-tól az akkor felállított Bécsi Magyar Történetkutató Intézetig.-ja 1928-ig. Kiterjedt irodalmi munkássága során eleinte főleg a 16–17. sz. utolsó éveivel (az új onnan megnyílt bécsi források alapján) és a 19. sz. m. történetével foglalkozott, nagy forrásanyagot feltárva, igényes ábrázoló készséggel, de mindvégig konzervatív szemszögből. – M. Adalék a nagyváradi béke… történetéhez (Bp., 1879); A Dobó–Balassa féle összeesküvés történetéhez, 1569–72 (Bp., 1879); Fráter György levelezése 1535–1551 (Bp., 1881); Nádasdy Tamás nádor családi levelezése 1544–1556 (Szalay Józseffel Bp., 1881); A magyar alkotmány felfüggesztése 1673-ban (Bp., 1883); Buda és Pest visszavívása 1686-ban (Bp., 1886, új átdolgozásban 1936); Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka (I–II. Bp., 1921–22); Az 1848. III. tc. történetéből (Bp., 1925); Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök főbenjáró pöre 1849 (I–II. Bp., 1932, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt (Bp., 1936). – Irod. Szekfű Gyula: K. Á. a történetíró (K. Á.-Emlékkv., Bp., 1933); Kozocsa Sándor: K. Á. irodalmi munkássága (K. Á.-Emlékkv, Bp., 1933); Domanovszky Sándor: K. Á. (Századok, 1940); Angyal Dávid: K. Á. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, 1943).
