Kassai-Schallmayer Ferenc, Schallmayer
Kassai-Schallmayer Ferenc, Schallmayer (Kassa, 1903 – Bp., 1946. okt. 30.): nyilas tájékoztatásügyi miniszter, háborús bűnös. Polgári iskolás korában megszökött Kassáról és beállt a m. Vörös Hadseregbe (1919), megismerkedett a szocialista eszmékkel. A Tanácsköztársaság megdöntése után hazatért; lakatos, majd nyomdásztanonc volt. Kassán egyik alapító szervezője a Szocialista Ifjúmunkás Szövetségnek, amely a KMP megalakulása után őt küldte a pártvezetőségbe. Gyöngyösön, majd Bp.-en dolgozott, belépett a nyomdász szakszervezetbe, csatlakozott Kassák köréhez, részt vett a nyomdász szavalókórusok szervezésében. Az 1930-as évek elején kapcsolatba került a bécsi emingránsokkal. Weisshaus Aladár irányításával megalapította az Új Szó c. munkásszemlét (1934). Írásaiból ekkor kiderült, hogy rokonszenvezik a fasizmussal, ezért kizárták a pártból. A Szálasi Ferenc vezette Hungarista Mozgalom „munkásszervezője” lett. Titkos karhatalom szervezése miatt a Kúria kétévi fegyházra ítélte, melynek letöltése után internálták. Szabadulása (1941) után a Nyilaskeresztes Párt tisztviselője, 1943-tól propagandafőnöke. A nyilas puccsot követően tárca nélküli nemzetvédelmi és propagandaminiszter (1944. okt. 16.–1945. márc. 27.). Az amerikaiak elfogták, a magyar népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték. – Irod. A munkásmozgalom árulója (Népbírósági Közl., 1945. dec. 15.); Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935–1944 (Bp., 1966); Teleki Éva: Nyilas uralom Magyarországon (Bp., 1974).
