Kecskeméthy Aurél
Kecskeméthy Aurél (Buda, 1827. ápr. 27. – Bp., 1877. ápr. 19.): újságíró, író. Tanulmányainak befejezése után ügyvédi oklevelet szerzett, majd Bécsben és Pesten gyakornok volt. A szabadságharc bukása után Bécsbe ment és 1850-ben a Magyar Hírlap munkatársa lett. Írásaival megnyerte a kormány bizalmát és 1854-ben a belügymin. sajtóhivatalában mint cenzor rendőrbiztosi állást kapott. Közben azonban tanácsaival segítette a m. írók és újságírók egy részét. 1857-ben barátja, Török János révén kapcsolatba került gr. Széchenyi Istvánnal, akinek bizalmas baráti köréhez tartozott és emiatt gyanússá vált. A Blick miatt megtartott házkutatást nála is házkutatás követte. 1860. márc. 3-án felfüggesztették állásától. Az októberi diploma kiadása után a kormány hivatalos lapjának, a Sürgönynek, 1866-ban pedig a bécsi kormányt támogató Magyar Híradónak a szerk.-je lett. A kiegyezés után a Deák-párt konzervatívabb csoportjához tartozott és a Magyar Politikát szerk. Kétlakisága, politikai cinizmusa mellett tehetség, éles megfigyelőképesség jellemezte. Kákay Aranyos álnéven humoros karcolatokat is írt. – M. Magyarország összpontosítása Ausztriában (Pest, 1851); Die Lebensfrage Oesterreichs (Braunschweig, 1860); Országgyűlési árny- és fényképek (fest, 1861); Vázlatok egy év történetéből (Pest, 1862); Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála (Pest, 1866); Újabb árny- és fényképek (Pest, 1866); Parlamenti alkotmány (Pest, 1867); A mi nagy férfiaink (Bp., 1874); K. A. naplója (Sajtó alá rendezte Rózsa Mihály, Bp., 1909); Falk Miksa és K. elkobzott levelezése (Sajtó alá rendezte Angyal Dávid, Bp., 1925).
