Kelemen Lajos
Kelemen Lajos (Marosvásárhely, 1877. szept. 30. – Kolozsvár, 1963. júl. 29.): történettudós, az MTA kültagja (1938, 1960). A kolozsvári egy.-en szerzett történelem–földrajz szakos tanári diplomát. Hivatali pályáját az Erdélyi Múz. könyvtárosaként kezdte. 1907–1918 között a kolozsvári unitárius gimn. tanára, majd 1938-ig, nyugdíjazásáig az Erdélyi Múzeum levéltárosa. Az ő érdeme, hogy a levéltár (ma a Román Tudományos Ak. kolozsvári Történelmi Levéltára) Erdély középkori történetének páratlanul gazdag gyűjteményévé fejlődött. 1940–1944-ben mint múz.-i és levéltári főig. működött. Történetírói munkássága elsősorban Erdély középkori művelődés- és művészettörténetére terjedt ki. – F. m. Nagy Szabó Ferenc ifjúkora (Az Erdélyi Múz Egyes. vándorgyűlésének emlékkve. Kolozsvár, 1906); Bod Péter levelei (Erdélyi Múz., 1907); Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez (Kolozsvár, 1913); Az Erdélyi Múzeum Egyesület története (Kolozsvár, 1942). – Irod. Emlékkönyv K. L. születésének nyolcvanadik évfordulójára (művei jegyzékével; Kolozsvár, 1957); Benda Kálmán: K. L. (Magy. Tud. 1963. 11. sz.); Entz Géza: K. L. (Műv. Tört. Ért. 1964. 3. sz.); Hegyi Miklós: K. L. és történeti néprajzi munkássága (Ethnogr. 1964. 4. sz.).
