Keleti Márton
Keleti Márton (Bp., 1905. ápr. 26. – Bp., 1973. jún. 20.): filmrendező, Kossuth-díjas (1951, 1953, 1954), érdemes művész (1952), kiváló művész (1965). Színházi rendezőnek indult, a zenés műfaj vonzotta. A Városi Színházban volt segédrendező (1924-től), majd drámai műveket és operákat rendezett (Sztravinszkij: Egy katona története; R. Rolland: Danton; Auber: A portici néma stb.). A harmincas évek elejétől filmez, Fejős Pál és Vajda László asszisztense volt. 1937-ben rendezte első önálló filmjét, A harapós férj c. vígjátékot. Több népszerű vidám filmet rendezett ezekben az időkben. A Borcsa Amerikában c. filmje külső felvételeit, 1938-ban New Yorkban forgatta. A háború alatt mellőzték. 1945 után Bródy Sándor és Szép Ernő írásait rendezte filmre. Így született meg A tanítónő (1945), a II. világháború utáni első m. film és az Aranyóra (1945). Újabb lendületet adott munkásságának a filmgyártás államosítása. Rutinos alkotó, a közönségfilm híve volt (Mágnás Miska, 1948; Kiskrajcár, 1953). Komolyabb tárgyú filmeket (Beszterce ostroma, 1948, átdolgozás, 1955; Különös házasság, 1950; Két vallomás, 1957; Virrad, 1960) és vígjátékokat rendezett. A tizedes meg a többiek (1965) c. filmvígjátéka bekerült az ún. „budapesti tizenkettő” – az 1945 után készített tizenkét legjobbnak ítélt – film közé. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után Dobozy Imre forgatókönyve alapján az elsők között örökítette meg művészi igénnyel a lejátszódott eseményeket, megvilágítva azok emberi és politikai összetevőit (Tegnap, 1959). Korának szatirikus, fanyarul derűs ábrázolását nyújtja a Butaságom története c. vígjátéka (1965). 1970-ben szovjet–m. koprodukcióban elkészítette a Szerelmi álmok c. nagyszabású zenés filmet Liszt Ferenc életéről. 1964-től dolgozott a televíziónak is. Első televíziós filmje Az idegen ember (1964). Több politikai dokumentumdrámát rendezett (A százegyedik szenátor; Az aranykesztyű lovagjai stb.). 1950-től a Színház- és Filmművészeti Főisk. filmfőtanszakának vezetője volt. – I. f. Torockói menyasszony (1937); Te csak pipálj, Ladányi (1938); Janika (1949); Civil a pályán (1951); Erkel (1952); Fel a fejjel (1954); Díszelőadás (1955); A csodacsatár (1956); Fekete szem éjszakája (francia–m. koprodukció, 1958); Nem ér a nevem (1961); Esős vasárnap (1962); Hattyúdal (1963); Változó felhőzet (1967); Történelmi magánügyek (1969); Én, Prenn Ferenc (1-3. rész, tv-film, 1969); A 0416-os szökevény (1-5. rész, tv-film, 1970); Harminckét nevem volt (1972). – Irod. Ember György: Két film között Keleti Mártonnal (Színház és Mozi, 1956. szept. 29.); Zay László: Hét találkozás (Kortárs, 1965. 9. sz.); Zay László: Játék-film és vígjátékfilm (Magy. Nemzet, 1967. okt. 3.); Thurzó Gábor: K. M. (Filmvilág, 1973. 14. sz.); Thurzó Gábor: Ők hárman (Film, Színház, Muzsika, 1976. aug. 7.).
