Kemény Imre
Kemény Imre (Bp., 1891. szept. 13. – Bp., 1974. jan. 29.): orvos, fogorvos, c. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1961), Kossuth-díjas (1950). Oklevelét 1924-ben a bp.-i egy.-en szerezte meg. Csak 1945 után kapott lehetőséget tudományos munkára. 1949–1971 között az újjászervezett fogbetegellátás vezető protetikusa. Jelentős szerepe volt a fogorvos-továbbképzés megszervezésében és a m. fogorvosok egyesületi életében. Nemzetközi elismerésben részesült az általa ajánlott retenciós műfogsor és a részleges protézisek műanyagból készülő kapcsaiért. Közléseit az európai szakirodalom átvette. 9 szakkönyve német, olasz, román nyelven, valamint hazai és külföldi szaklapokban 60 közleménye jelent meg. Munkásságának elismeréséül az Árkövy-emlékéremmel, a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság Purkyne-emlékérmével és a páduai egy. Platschik-érmével tüntették ki. – F. m. A lemezes fogpótlás új irányelvei (Bp., 1952); A retenciós protézis (Bp., 1954); A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás (Bp., 1959); Fogpótlástan (Bp., 1971, 2. kiad. Bp., 1973). – Irod. Berényi Béla: K. I. (Orv. Hetil., 1974. márc. 24.); Huszár György: K. I. (Orvosegyetem, 1974).
