Kemény János
Kemény János (Bükkösd, 1607. dec. 14. – Nagyszőllős, 1662. jan. 23.): erdélyi fejedelem (1661–1662). Nagybirtokos család sarja. Bethlen Gábor udvarában nevelkedett, halála után előbb Bethlen Istvánhoz, majd I. Rákóczi Györgyhöz csatlakozott. 1630-tól Fejér vm. főispánja, fogarasi főkapitány. 1644-ben a mezei hadak generálisa, a Habsburgok elleni hadjárat fővezére, fejedelmi tanácsos. II. Rákóczi György alatt a fejedelem első tanácsosa. 1653-ban a moldvai, majd 1657-ben a lengyelo.-i hadjárat fővezére. Kezdeti szerencsés hadműveletek után a svédektől cserbenhagyott erdélyi sereg júl. 31-én a fővezérrel együtt a tatárok fogságába esett. 1659. aug.-ban hatalmas váltságdíjért szabadult Bahcsiszerájból. A politikai cselekvés terére csak Rákóczi halála, Várad török kézre jutása után lépett, a töröktől támogatott Barcsai Ákos ellenfeleként, mert úgy látta, Erdély csak a Habsburgokra támaszkodva biztosíthatja önállóságát. 1661. jan. 1-én, Barcsai lemondása után a rendek fejedelemmé választották, a Porta azonban nem ismerte el, s jún. végén hatalmas török és tatár sereg tört Erdélyre. ~ szorult helyzetében I. Lipót császár pártfogását kérte, s maga is a kir.-i Mo. területére szorult. A nagysokára segítségül érkező Montecuccoli seregével együtt szept. elején tért vissza Erdélybe. Közben a török Apafit tette fejedelemmé. Ezzel elmúlt az a veszély, hogy Erdélyt a Porta pasasággá alakítja, s Montecuccoli Kolozsvárról visszafordult az éhségtől megtizedelt seregével, sorsára hagyva ~t. Az Apafi segítségére érkező Kucsok Mehemed jenei bég seregei Nagyszőllősnél ütköztek meg ~ csapataival. ~ lezuhant lováról, s valószínűleg a menekülő sereg taposta halálra. Tatár fogságában írt önéletírása a korszak fontos forrása, és mint írói alkotás is nevezetes. – M. K. J. önéletírása és válogatott levelei (kiadta, V. Windisch Éva Bp., 1959). – Irod. Márki Sándor: K. J. (Századok, 1883. 5. sz.); Deák Farkas: Észrevételek K. J. önéletírásáról (Bp., 1886); V. Windisch Éva: K. J. (Bp., 1960.)
