Kemény Zoltán
Kemény Zoltán (Banica, 1907. márc. 21. – Zürich, 1965. jún. 14.): magyar származású, svájci szobrász. Asztalossegédként 1924-ben részt vett az Iparművészeti Isk. belsőépítész tanfolyamán. 1927-ben egy iparművészeti pályázat nyertese lett és beutazta az országot a szépművészet tanulmányozására. 1927-től 1930-ig a Képzőművészeti Főisk.-n Vaszary János növendéke volt. 1930-ban Párizsba ment, ahol a legkülönfélébb foglalkozások után végül divattervező lett. 1942-ben Zürichbe költözött és újra festeni kezdett. 1945-ben rendezte első kiállítását Zürichben a Galerie des Eaux-Vives-ben. 1946-ban a párizsi Kleber-galériában mutatta be munkáit. A gyerekrajzokra és a primitív művészetre emlékeztető képeit rafinált felülethatások jellemzik. A kifejezés érdekében különféle anyagokat (gyöngy, cserép, kavics) használt fel munkáin. 1946–49 között készült relief-sorozata már új törekvéseit jelzi. 1951-ben a fényhatások alkalmazásával kísérletezett üveglapra helyezett különféle anyagokból épített reliefjein. Ez évben kiállított a zürichi „Galerie 16”-ban. 1954-től a heterogén elemek helyett kizárólag fémeket használt reliefjein, melyeket gyakran színezett. 1955-ben állította ki így készült „szobaképeit”, melyek dinamikus hatásukkal a mozgás érzetét keltik. A párizsi Fachetti-galériában 1957-ben rendezett kiállítása hozta meg számára az első nagy sikert. 1957-től svájci állampolgár lett. 1959–63 között Európa számos nagyvárosában és New Yorkban mutatta be műveit. Több nagyméretű, épületdíszítő plasztikát is készített (St. Gallen: Főiskola; Lausanne: Nemzeti Kiállítás; Frankfurt am Main: színház). 1964-ben a Velencei Biennale szobrászati nagydíját nyerte. Munkásságában a m. népművészeti tradíció, a kézműves gyakorlat és a modern technika adta anyagok ötvözéséből formálta meg korunk kitágult világképének, érzelmeinek, indulatainak művészi kifejezését (Menekülő vonalak, Szerkezetek születése; A csoda árnyéka; Az ideges virág stb.). – Irod. Michel Ragon: Z. K. (Suisse, 1960); Sík Csaba: K. Z. (Magvető Almanach, 1965. 3. sz.); Vayerné, Zibolen Ágnes: K. Z. (Művészet, 1965.)
