Kende István
Kende István (Máramarossziget, 1917. márc. 13. – Bp., 1988. nov. 13.): történész, egyetemi tanár, a tudományok doktora (1976)- 1935- ben érettségizett, majd Párizsban folytatta tanulmányait a Hautes Études Commerciales-ben. 1937-ben hazatért, három évig magántisztviselőként, 1940-44-ig lakatosként dolgozott. A II. világháború alatt fegyveres ellenálló csoportot vezetett Bp.-en. 1945-ben az ifjúsági szövetség titkára, 1946-49-ben az MKP Központ agitációs-propaganda osztályának munkatársa volt. 1949-56-ban a Népművelési Min. főosztályvezetője. 1956-ban rövid ideig művelődésügyi min. h. volt. 1957-60-ban a Népszabadság c. lapnál rovatvezetőként dolgozott. 1960-ban a Külügymin.-ba került, ahol tanácsosi minőségben dolgozott három évig. 1963-tól nyugdíjba vonulásáig, 1977-ig a Közgazdaságtudományi Egy. Nemzetközi Tanszékén tanszékvezető h.-ként működött. Emellett oktatott a Bp.-i Műszaki Egy.-en és az MSZMP Főisk.-n. Részt vett a Nemzetközi Szemle c. folyóirat szerk.-ben. Tagja volt a Béke Világtanácsnak. Meghívott kutatóként dolgozott az oslói és a stockholmi Békekutató Intézetben, tanított Indiában és Hamburgban is. Kutatóként a harmadik világ, Afrika, India, Indonézia történetével, később a II. világháború utáni nemzetközi erőviszonyok alakulásával foglalkozott. Publikált a szakfolyóiratokban, de írt rádióelőadásokat, filmforgatókönyveket, franciából szépirodalmi műveket is fordított. – F. m. A francia gyarmatbirodalom felbomlása Nyugat-Afrikában (Bp., 1964); A fekete-afrikai országok népeinek harca a fejlődés új útjaiért (Bp., 1964); A diplomáciai kapcsolatok története a második világháború után (Bp., 1966); Fejlődő országok nem-kapitalista útja (Szentes Tamással, Bp., 1966); Nyolcvannyolc háború (Bp., 1968); Forró béke, hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok története 1945-56 (Bp., 197o); Helyi háborúk Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában, 1945--69 (Bp., 1972); Fejlődő országok, haladó eszmék (vál., bev., Bp., 1976).– Irod. Nekr. (Népszabadság, 1988. dec. 1.).
