Képes Géza
Képes Géza (Mátészalka, 1909. febr. 1. – Bp., 1989. aug. 19.): költő, műfordító, Baumgarten-díjas (1949), József Attila-díjas (1950, 1952, 1956, 1974). Apja kovácsmester volt. Az elemi isk.-t és négy polgárit Mátészalkán végezte, különbözeti vizsga után a Sárospataki Ref. Gimn.-ban tanult tovább. Első versét gimnazista korában közölte Karácsony Sándor ifjúsági lapjában, az Erőben. Ekkor kezdett latin és görög verseket fordítani, a finn, a vogul és az osztják nyelvekkel foglalkozni. A Pázmány Péter Tudományegy.-en Eötvös-kollégistaként magyar-német-angol tanári diplomát szerzett. 1933-ban Sárospatakon tanár, majd ott az Angol Intézetben nevelőtanár volt. Első verseskötete, Márványba véslek c. 1933-ban jelent meg. 1942-ben járt első ízben Finno.-ban, ahol finnül tartott előadást a két világháború közötti magyarirodalomról. A II. világháború alatt rövid ideig a Honvédelmi Min.-ban fordító. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-ben az Eötvös Kollégiumban tanár. 1946-tól 1954-ig a Magy. Rádiónál az irodalmi osztály vezetője. Nevéhez fűződik a Falurádió megalapítása, a Gyermekrádió megindítása. A Rádió Gyermekújság felelős szerk.-je (1947). 1955-ben szervezésével jött létre a Magvető Könyvkiadó. A Magy. Írók Szövetségében az 1956-os közgyűlés a költői szakosztály titkárává választotta. Mint a Pen Club főtitkára 1956. nov. 4-én segélykiáltással fordult a világ íróihoz. 1957-ben elbocsátották a Magvető Könyvkiadótól. Az ötvenes évek végétől az Irodalomtörténeti Intézet kutatója volt. Az Észt irodalom kistükre c. antológia költői anyagának jelentős része ~ fordításában jelent meg (1969). A helsinki egy. díszdoktorrá avatta (1977), a Finn Oroszlán lovagrenddel tüntették ki. Verseinek formálásában a világköltészet sokszínűsége tükröződik, a kötött és a szabadvers mindenféle formájával kísérletezett egészen a képversekig. A nyugati nyelvek mellett az összes finnugor nyelvekből fordított, továbbá az újgörög, az orosz, bolgár, arab japán nyelvekből. – F. m. Napnyugati madarak (műford., Bp., 1937); Gorgó mereng (r., Bp., 1942); Vál. műfordításai (Bp., 1951); Vajúdóvilág (vál. és új versek, Bp., 1954); Napkelte Mongóliában (verses útinapló, Bp., 1955); Finn versek és dalok (műfordítások, Bp., 1959); Háfiz: Versek (ford.,Bp., 1960); A mindenség énekei (versek, Bp., 1961); Ének meredek parton (versek, Bp., 1966); Kő és festék (versek, Bp., 1967); Víztükör. Válogatott versek 1928-1970 (Bp., 1970); Az idő körvonalai (Tanulmányok az ősi és modern költészetről, Bp., 1976); Önarckép hegy formájában (versek és műfordítások, Bp., 1978); 223 gramm epe (epigrammák Bp., 1980); Fényhalász (versek, Bp; , 1981); A nagy árnyék (versek, Bp., 1984); Új évszázad felé (versek,Bp., 1987); Örök szomjúság (versek, Bp., 1988); A pataki diák (versek, Bp., 1989). – Irod. Koczogh Ákos: Beszélgetés K. G.-val (Élet és Irod., 1968. 16. sz.); Bányai Gábor: Műhelybeszélgetés K. G.- val (Népszabadság, 1973. okt. 21.); Nyikos István: A kölcsönös érdeklődés jegyében. K. G. (Alföld, 1973. 6. sz.); Makay Miklós: Látogatóban K. G.-nál (Reformátusok Lapja, 1977. 24. sz.); Írószobám. Fekete Gyula beszélgetése K. G.-val (Jelenkor, 1979. 7-8. sz); Launonen, Hannu: K. G. köszöntése (Kortárs, 1979. 1. sz.); Sőtér István:K. G. (S. I: Gyűrűk, Bp., 1980); Turkin Adolf K. G., a finnugor költészet fordítója (Szovjet Irod., 1982. 9. sz); Harsányi István: K. G. (Kritika, 1982. 11. sz.); Rónay László: K. G. (Bp., 1983); A hetvenöt éves K. G. köszöntése (Bata Imre és Fodor András cikke, Élet és Irod., 1984. 6. sz.); Takáts Gyula: Jegyzetek K. G. arcképéhez (T. Gy.: Tükrök szava-betűk arca, Bp., 1985); Tóbiás Áron: Keresztül-kasul K. G. életútján (Olvasó Nép, 1986. 1. sz.); Harsányi István: Képes titkok nyomában – beszélgetések K. G.-val (Confessio, 1987. 3. sz.); Major Ottó: K. G. (Új Tükör, 1989. máj. 28.); Rába György: Búcsú K. G.-tól (Nagyvilág, 1989. 11. sz.); Vezér Erzsébet: A mindenség énekese. K. G. halálára (Élet és Irod., 1989. 34. sz.); Tarnai Andor. K. G. (Irod. tört., 1991. 1. sz.).
