Kerényi Miklós György
Kerényi Miklós György (Bp., 1913. febr. 7. – Bp., 1988. aug. 15.): énekművész (tenor), zenepedagógus, főiskolai tanár. Énektanulmányait Isa Aldennél (Berlin) kezdte, a milanói konzervatóriumban Aureliano Pertilénél, majd Bp.-en Szamosi Lajosnál folytatta. Anatómiai tanulmányokat folytatott Polatschek Elemér gégész főorvosnál a hangszalagok, gégefő megismerése végett, a hangképzés funkciójával kapcsolatban. 1931-től rendszeresen énekelt nyilvános hangversenyeken, repertoárja a dal-, oratórium-, opera- és operettirodalom szinte teljes skáláját felölelte. 1945-49 között a Munkás Kultúrszövetség Zeneisk.-jában az ének-tagozatot vezette. 1949-től haláláig a Bartók zenekonzervatórium tanszékvezető énektanára volt. 1955-69-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk. Tanárképző szakán az énektanárképző, énekmódszertan és gyakorlatvezetés tanára. 1946-79-ben orsz. ének-szakfelügyelő. – M. A magyar énektanítás új útja (Zenepedagógia, 1948); A kóruséneklés alapjai. Kórushangképzés (1949-50); Hangképzés jegyzet (Bp., 1950); Az éneklés művészete és pedagógiája (Bp., 1959, 1966, 1985); Az énekpedagógia tudományos alapjai (Bp., 1961); Az énekpedagógia 20 éve (Bp., 1965); Százszínű csokor (a világ népeinek dalai, Bp., 1966, 1988); Társasének (Bp., 1985).
