Kerkapoly Károly
Kerkapoly Károly (Szentgál, 1824. máj. 13. – Bp., 1891. dec. 31.): politikus, közgazdász, egyetemi tanár, miniszter, az MTA l. tagja (1859). Tanulmányait a pápai kollégiumban és a pesti egy.-en végezte. 1846-ban ügyvéd lett, 1847-től a pápai kollégiumban a bölcselet tanára. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe, de a harcokban betegsége miatt nem vett részt. Az abszolutizmus idején Pápán csak a tanításnak és a tudománynak élt. Bölcseleti munkái Hegel, közgazdasági tanulmányai Smith és Ricardo hatását mutatják. 1865-ben Deák-párti programmal képviselővé választották, az ogy. több fontos bizottságának tevékeny tagja, majd honvédelmi államtitkár. 1870. máj. 23-tól 1873. dec. 19-ig pénzügyminiszter. A 153 millió forintos ún. uzsorakölcsön kibocsátása körül támadt vihar miatt le kellett mondania. 1873-ban a bp.-i egy.-en ismét az államtan tanára lett. 1878-ban lemondott képviselői mandátumáról, a politikai élettől visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt létesített. Tevékeny részvevője a kor gazdasági mozgalmainak. – M. Világtörténet (Pápa, 1859), Protestáns egyházalkotmány… (Pápa, 1860); Tiszta észtan (Pápa, 1863); K. K. politikai előadásai (Bp., 1882). – Irod. Carolus (Eötvös Károly): K. az új pénzügyminiszter (Pest, 1870); Kákay Aranyos (Kecskeméti Aurél): Nagy férfiaink (Bp., 1874); Halász Imre: Egy letűnt nemzedék (Bp., 1911).
