Kernstok Károly
Kernstok Károly (Bp., 1873 . dec. 23. – Bp., 1940. jún. 9.): festő. Az Iparművészeti Isk.-ban, 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, 1893–95-ben a párizsi Julian Ak.-n tanult. 1896-ban hazatért és három évig a Benczúr-mesterisk. növendéke volt. Korai életképei (Agitátor, 1897; Hajóvontatók, 1897) a m. kritikai realizmus jellemző termékei. A nagybányai festők hatása alá kerülve a realista ábrázolás plein air lehetőségét kereste (Szilvaszedők, 1901). 1906-os párizsi tanulmányútja után megváltozott stílusa, nagyméretű, dekoratív kompozíciókat, stilizált, formát és vonalat hangsúlyozó posztimpresszionista képeket festett (Lovasok a vízparton, 1910), 1907-től a Nyolcak egyik vezetőjeként az új festői törekvések egyik élharcosa. Ady barátja, a radikális értelmiség jellegzetes képviselője. 1911-ben a Schiffer-villa, 1912-ben pedig a debreceni vármegyeháza számára festett dekoratív üvegablakokat, s ugyanebben az évben készült el Ősvadászok c. falfestménye is (Vas utcai kereskedelmi). A polgári demokratikus forradalom, majd a Tanácsköztársaság egyik művészetpolitikai vezetője, a képzőművészeti szabadisk. irányítója volt. A forradalmi események hangulatában festette egyik legszebb művét: a Zivatart (1919). A Tanácsköztársaság megdöntése után emigrálnia kellett; 1926-ig Berlinben tartózkodott. Ekkor visszatért Mo.-ra. Bp.-en s főként Nyergesújfalun élt. Ez időben festette Utolsó vacsora c. expresszionista művét és naturalisztikus tájképeit. Élete utolsó szakaszának munkássága az etruszk festészet hatását tükrözi (Szép Heléna elrablása, 1933; Sírbatétel, 1934). 1911-ben a Művészházban, 1917-ben az Ernst Múz.-ban, 1922-ben a Kassai Múz.-ban, 1928-ban ismét az Ernst Múz.-ban rendezett gyűjteményes kiállítást. Több kitüntetést, így pl. 1898-ban Ráth-díjat kapott. A Képzőművészek Uj Társasága (KUT) művésztanácsának elnöke volt. Jelentős rajzművészete is, rézkarcokat is készített. Előadásai és cikkei gyakran jelentek meg a művészeti és napilapokban. Művei túlnyomó részben az MNG tulajdonában vannak. Emlékkiállítását 1951-ben rendezte a Fővárosi Népművelési Központ. – Irod. Körmendi Andor: K. K. (Bp., 1936); Horváth Béla: K. K. (Műv. tört. Ért. 1961. 2–4. sz.); Horváth Béla: K. K. dokumentumok (Műv. tört. Tanulm. 1959–60. Bp., 1961); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Lyka Károly: K. K. (Élet és Tud. 1962. 33. sz.)
