Keszthelyi Zoltán
Keszthelyi Zoltán (Keszthely, 1909. dec. 1. – Bp., 1974. jún. 10.): költő, műfordító, József Attila-díjas (1951. 1954, 1958). Mint szövő-tanuló kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Érettségi után hivatalnokként dolgozott, majd a Reggeli Újság sportrovatához került. 1933-tól a Népszava munkatársa; verseit közölte a Népszava, a Nyugat, a Válasz és a Szép Szó. 1934-ben írt regénye, a Hangyaboly csak 1946-ban jelent meg nyomtatásban a Dolgozók Lapjában. 1936-ban jelentkezett első verseskötetével. 1945–1948 között könyvtáros a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, 1947–48-ban emellett Kassák Lajos Kortársának főmunkatársa. 1948-tól 1949-ig a Népművelési Központban dolgozott, 1949-től írásaiból élt. Verseiben finom érzékkel mutatott rá a megújuló élet örömeire. 1953 után érezhető válságba került. A számvetés és önvizsgálat évei után azonban ismét a „feltámadt nyár” lírikusa. 1961-ben kiadott Válogatott versek után költői világa mélyebb, filozofikusabb lett. Nagyobb lélegzetű, elbeszélő költeményei közül A halászószemű ember (1973) öregkori lírájának addig szemérmesen palástolt szubjektivizmusának hiteles vallomása. A Futólépésben (1971) c. könyve sok érdekes epizódot elevenített föl a harmincas évek irodalmi életéből. Műfordítóként elsősorban az angol költőket fordította, Shakespeare szonettjeit, W. Whitman költeményeit. 1959-ben önálló műfordításkötete jelent meg (Mindenki énekel). Megírta életrajzát Holnap folytatódik címmel (Bp., 1969). – M. Árkon-bokron át (versek, Bp., 1936); Téli falu (versek, Bp., 1941); Őszi csillagok (versek, Bp., 1948); Az építés dicsérete (versek, Bp., 1949); A boldog vár (versek, Bp., 1951); Szépül a föld (versek, Bp., 1954); Válogatott versek (Bp., 1961); Feltámadt nyár (versek, Bp., 1965); Az ősz gyertyái (versek, Bp., 1968); Ébredj, öröm! (versek, Bp., 1972). Prózai művei: Nevenincs utca (r., Bp., 1964); Manchesteri közjáték (regény Bp., 1967); Megváltozott világ (regény Bp., 1974). – Irod. Radnóti Miklós: Árkon-bokron át (Nyugat, 1937); Mátyás Ferenc: Téli falu (Magy. Csillag, 1941); Vészi Endre: K. Z. költészete (Népszava, 1948. máj. 26.); Kispéter András: Halljátok! (Kortárs, 1958. 5. sz.); Fülöp László: Nyár volt (Új Írás, 1963. 5. sz.); Kispéter András: K. Z. (Élet és Irod., 1963. 33. sz.); Sőtér István: K. Z. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Garai Gábor: K. Z. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp., 1971); Hárs László: Ismerlek Zoltán (Élet és Irod., 1974. 24. sz.); Garai Gábor: Búcsú K. Z.-tól (Új Írás, 1974. 8. sz.). – Szi. Mária Béla: K. (vers, Népszabadság, 1974. jún. 25.).
