Kolosváry Bálint
Kolosváry Bálint (Kolozsvár, 1875. jan. 25. – Bp., 1954. aug. 28.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1921, r. 1934–49). Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott, Berlinben és Párizsban végezte, rövidideig az igazságügymin.-ban teljesített szolgálatot. 1899–1900-ban a kassai jogak.-án a m. és osztrák magánjog rk., 1900-tól 1906-ig ny. r. tanára. 1906-tól a kolozsvári egy. rk., 1909–1921 között ny. r. tanára, 1921-től szegedi, majd 1928-tól 1947-ig bp.-i egy.-i tanár (m. magánjog). Konzervatív szemléletű jogi szakíró, monográfiáin kívül tankönyveinek volt nagyobb hatása. Mint a gyakorlatias jogi oktatás egyik propagálója, több esetgyűjteményt állított össze a m. magánjogból az egy.-i hallgatóság számára. Részt vett a Fodor–Márkus-féle Magyar magánjog (öröklési jog stb.) és a Szladits-féle Magyar magánjog (tulajdonjog stb.) c. gyűjteményes munkák megírásában. – M. A szerzeményi közösség a házassági vagyonjog rendszerében (Bp., 1900); A magyar öröklési jog, fejlődésének története (Bp., 1902); A magyar magánjog tankönyve (I–II. Bp., 1911); A magyar magánjog vezérfonala (Bp., 1944). – Irod. Emlékkönyv K. B. jogtanári működésének 40. évfordulójára (Bp., 1939).
