Koltay-Kastner Jenő, 1935-ig Kastner
Koltay-Kastner Jenő, 1935-ig Kastner (Magyardiószeg, 1892. febr. 15. – Szeged, 1985. márc. 3.): irodalomtörténész, történész, filológus, egy.-i tanár, az MTA tagja (l. 1943) az irodalomtudomány doktora (1956). Egy.-i tanulmányait 1909-13-ban mint az Eötvös Kollégium tagja a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1913-ban bölcsészdoktori, 1919-ben magyar-olasz-francia szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett. 1923-ban a bp.-i tudományegy.-en „Olasz irodalomtörténet” tárgykörből magántanárrá képesítették. 1924-től a pécsi tudományegy.-en az olasz nyelv és irodalom ny. rk., 1928-35-ben ny. r. tanára. 1935-40-ben a római egy. ny. r. tanára és a római Magy. Intézet ig.-ja. Hazatérte után a szegedi tudományegy.-en az olasz filológiai, 1958-tól a román nyelvek és irodalmak tanszékvezető egy.-i tanára, 1942-43-ban a bölcsészettudományi kar dékánja, 1943-44-ben prodékánja, 1944-ben az egy. rektora, 1944-52-ben a Szent István Ak. r. tagja. Szerk. a pécsi Pannónia c. folyóiratot (1935-37) és a római Annuario delľ Accademia d'Ungheria di Roma c. sorozatot (1936-39) és a Délvidéki Szemlét (1942), 1965-től az Istituto per la storia del Risorgimento (Róma) t. tagja. Fő kutatási területei az olasz-magyar irodalmi és történeti kapcsolatok, főként a Kossuthemigráció itáliai tevékenysége, valamint az olasz irodalom története. Megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét (1982). – F. m. A Karthausi helye a szentimentális regényirodalomban. Eötvös és Sainte-Beuve (Bp., 1913); Mazzinie Kossuth (Firenze, 1929); Együgyű lelkek tüköre (Bp., 1929); Olasz-magyar, magyar-olasz szótár (Pécs, 1930, 1933): Il contributo ungherese nella guerra del 1859 (Firenze, 1934); Leopardi (Szeged, 1948); Cola di Rienzo (Szeged, 1949); Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez (Szeged, 1949); Pietro Aretino válogatott írásai (szerk., Bp., 1959); A Kossuth-emigráció Olaszországban (Bp., 1960); Magyar-olasz szótár (Bp., 1963); La vita di Carafa di G. B. Vico (New York, 1968); Az olasz reneszánsz irodalomelmélete (szerk., Bp., 1970). – Irod. Kaposi Márton: A 90 éves K. K. J. köszöntése (Tiszatáj, 1982. 2. sz.); Jászay Magda K. K. J. (Helikon, 1985. 2-4. sz.); Szabó Győző: K. K. J. halálára (Élet és Irod., 1985. ápr. 9.).
